Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2732 parlament az alkotmányt ennek jegyében módosította, a parlamenti pártok között olyan bizalmatlanság volt tapasztalható, hogy ilyen szabályozással p róbálták a garanciákat kölcsönösen megteremteni. Ismert, hogy e bizalmatlanság következtében csak 1995ben, illetve '96ban született meg a médiaszabályozásról a szükséges törvény, kétharmados többséggel. Tegyük hozzá, hogy akkor az akkori kormánykoalíción ak - amelynek alkotó pártjai azonosak a mai kormánykoalícióval - kétharmada volt, ámde akkor a kormánykoalíció önkorlátozást vállalva nem kívánta a kormánytöbbséggel meghozni a médiatörvényt, hanem ellenzéki támogatással együtt született meg az a kompromis szum, amelynek rossz következményei ma már ismertek. Azóta, tehát több mint tíz éve - ahogyan ezt itt mások is elmondták - ezt a kétharmados törvényt nem sikerült érdemben módosítani. Sokszor még a jogharmonizációs célú módosítások is csak igenigen neheze n jöttek létre, ilyenek azért születtek. Önmagában a jogharmonizációs célú módosítások tartalmában korábban is - és a jelenleg előttünk lévőben is - alapjában véve egyetértés volt, de a bizalmatlanság és a kölcsönös sérelmek miatt a mindenkori ellenzéki pá rtok a jogharmonizációs célú módosításokat sem támogatták, egyebek között arra hivatkozva, hogy az éppen hatalmon lévő úgysem tartja be a médiatörvényt, minek akkor támogatni annak módosítását. Szerencsére ezt az állapotot meghaladtuk. Jellemzi azért a hel yzetet - hogy a kívülállók tájékoztatására ezt elmondjam , hogy a mostani jogharmonizációs célú módosítás egyik legfontosabb eleme, mint az itt elhangzott, harmadszor van a parlament előtt, miközben a kezdet kezdete óta nincs érdemi véleménykülönbség ebbe n az ügyben a parlamenti pártok között, és nem volt kétséges, hogy az Európai Unió eljárást indít Magyarország ellen, ha időben nem hozzuk meg a szükséges döntést. Most az ellenzék kívánságára ezt a jogharmonizációs célú döntést összevonva tárgyaljuk egyéb médiaszabályozási üggyel, a digitális átállásról szóló törvénnyel és az egész médiaszabályozás rendszerével, mint arról már szintén esett szó. Összefoglalóan azt mondhatom - és ebben talán ünneprontónak tűnök, ám nem kívánok ünneprontó lenni , hogy a köl csönös bizalmatlanság talán nem oldódott a parlamenti pártok között, de sikerült olyan megoldást kitalálni a digitális átállás szabályozásáról szóló tárgyalások során, amely a kölcsönös bizalmatlanság ellenére mindenki számára elfogadható szabályozást tere mtett. Ha tetszik, ez még nagyobb tett, mintha a bizalom nőtt volna a pártok között, és úgy sikerült volna esetleg valamilyen megoldást találnunk. Tehát a megállapodás jelentősége - ha tetszik - így még nagyobb, mintha más lenne a helyzet. Még egy általáno sabb megjegyzést tennék. Számomra nem vitás, hogy mivel a kétharmados törvények az ellenzék egyetértését igénylik, ez a helyzet - 17 évvel a rendszerváltás után - kimondottan nehezíti a szükséges döntések meghozatalát, nemcsak a mai kormánykoalíció, hanem a mindenkori kormánytöbbség számára. Nem önmagában a kétharmad a gond, hanem az, hogy a bizalmi viszony olyan a parlamenti pártok között, amilyen. Márpedig, amíg a kétharmados szabályok köre túlterjeszkedik a konszolidáltnak nevezhető demokráciákban szokás os határokon, addig az ellenzéknek e törvényeknél olyan ügyekben kell felelősséget vállalni, amely ügyekben normálisabb politikai viszonyok között nem kell felelősséget vállalnia, hanem a kormánytöbbség viszi a felelősséget. Mindennek következtében az elle nzék vagy ab ovo nem támogatja a kormány elképzelését, mert nem kíván a felelősségben osztozni, vagy annyira eltér a nézete a kormánytöbbségétől, hogy nem lehet közös nevezőt találni, vagy olyasmire is politikai biztosítékokat, garanciákat kell teremtenie az ellenzéknek, ami más országokban fel sem merül. Az, hogy e keret ismeretében megállapodtunk, még egyszer mondom, a feleket és a kormány koordinációért felelős munkatársait dicséri, tehát a jelentőségét a mostani törvényjavaslatnak, még egyszer mondom, n em szeretném alábecsülni, mármint politikai jelentőségét. (14.10) A digitális műsorterjesztésről szóló törvénytervezet érdemitartalmi részére áttérve, azt gondolom - és ebben is egybecseng a mondanivalóm az előttem szólókkal , hogy ez a törvé nytervezet nem egy önmagában álló törvénytervezet, hanem a médiaszabályozás reformjának első lépése. A
