Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2721 Ezen a sürgősségi szervezések sem nagyon tudnak segíte ni. Puskás képviselő úr mondta, hogy ahol jól meg van szervezve, hisz az emberben manapság már felmerül maga az a kérdés is, hogy érvényese az egészségügyben az, hogy medicus universalis. Tapasztaljuk nap mint nap, hogy olyan fokú specializálódás megy vég be az egészségügyben, hogy bizony, mondjuk, egy belgyógyász, aki adott esetben endokrinológiai vagy anyagcserebetegségekre szakosodott, egy idő után, mondjuk, pulmonológiai kórképekkel kapcsolatosan bizonytalanná válik. Arról már nem is beszélek, és azért nem mondom fordítva, nem a sebészetet hozom fel, mert Czinege kolléga úr itt van, hogy, mondjuk, egy hasi státus megítélésével nagyon óvatosan bánik - elszoktunk tőle. Elszoktunk tőle, hogy bizony ez is az alapvető orvosláshoz hozzátartozik, hogy mit jele nt az, hogy kopogtatni, mit jelent az, hogy hallgatózni, hogy lehet egy üres has gyanúját felvetni fizikális vizsgálattal. Ez teszi nehézzé az átállást, mert lehet kimondani, hogy kérem, készenlétet hozok létre, de én úgy gondolom, hogy azokkal a betegekke l nem lehet kísérletezni, hogy ez a készenlét foge működni vagy nem fog működni. Hihetetlen módon körültekintően kell a szolgáltatást nyújtani, ebben az esetben ezeket a döntéseket meghozni. Ez igen nagy terhelést jelent magára az egészségügyi társadalomr a is, amikor belekényszerítjük az orvost, a nővért és az egyéb szakdolgozókat, hogy egyik pillanatról a másikra ilyen kritikus, éles helyzetbe kerüljenek. Ehhez nagyon jó hangulat kell az egészségügyön belül. Hihetetlen jó kollegialitás kell az egészségügy ön belül, amit sajnos ma nem nagyon mondhatunk el. Visszatérve magára a törvényjavaslatra, csak kérdésként fogalmazódik meg, nyilvánvalóan a jogászok ezt még egyszer meg fogják vizsgálni, Mikola miniszter úr utalt erre és talán Puskás képviselő úr is, hogy a jogi szakértőiknek kétségeik vannak: valóban kétség fogalmazódik meg a 2. § kapcsán, amikor úgy ír: az egészségügyi tevékenység együttes időtartamának meghatározása során az ügyeleti feladatellátás tekintetében csak az azon belüli tényleges egészségügyi tevékenységvégzés időtartamát kell figyelembe venni. A miniszteri expozéból kiderült, hogy hellyelközzel ez tulajdonképpen a készenlét kapcsán a javadalmazás meghatározásához szükséges, de ez ebből a szövegből, ha egy kívülálló nézi, nem derül ki. Sőt, i nkább az derül ki, hogy az európai irányelvvel szembemegy, felül próbálja írni. Tehát itt fogalmazási hibáról van szó - valószínűleg fogalmazási hibáról van szó , és ezt át kell írni mindenféleképpen. Ugyanilyen aggályos az 5. oldalon a 4. §, hogy ha az e gészségügyi dolgozó ügyeletet is ellát, akkor heti 72 óra munkaideje lehet. Itt is érvényes az, hogy miután magát a munkaidőt a 6 hónapos időszakban határozza meg, így elég tág játéklehetőség van, az ügyeletet pedig lényegében 12 hónapban határozza meg, az onban maga a kodifikált szöveg az irányelv írott szövegének ellentmond. Attól a pillanattól kezdve, hogy korábban lefekteti a jogszabály, hogy a szervezés 6 hónap, illetve 12 hónapos kereteken belül történhet, felesleges ez a szöveg, mert abból következik az, hogy ezt meg lehet tenni. Ha leírom, akkor szembemegyek az európai irányelvvel. Ezt mindenféleképpen megfontolásra érdemesnek tartom, és kérem, hogy ezt gondolják végig, majd módosító javaslatot megpróbálunk beadni. Visszatérve egy picit az ügyeleti sz olgálatra, a készenlétre, mindannyian tudjuk, hogy bizonyos - most volumenében mondom, nem jelentőségében - kisebb szakmák, akár manuális, akár nem manuális szakmák esetében bizony, habár mondhatják, hogy patológusként miért beszélek ügyeletről, de azt tud juk jól, hogy a patológus nem lesz, hanem marad (Derültség. - Dr. Mikola István: Ez nagyon jó szöveg volt!) , ebből következően én is életem során nagyon sokat ügyeltem. Voltam szemész, gégész, ideggyógyász és mindenféle ügyeletes; életem egyik legszebb ter ülete és időszaka volt, megmondom őszintén. Van lehetőség tehát arra, hogy készenlétet szervezzünk mindenféleképpen. Azonban ezt nagyon körültekintően kell megtenni. Ami miatt ismét szóba hoztam, nagyon jó lenne foglalkozni a szakdolgozói kompetenciák kérd éskörével. Ugyanis amikor felelősségről beszélünk, és várható, mert ez a tendencia, mert ez az európai és világtendencia, inkább azt mondom, ez az amerikai tendencia minket sem nélkülöz, hogy jogászok fenik a késüket, hogy na, mikor tudnak kit beperelni, a kkor ezeknek a kompetenciáknak a
