Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2715 Egy nap tekintetében az ügyeletet csak úgy valósí thatjuk meg, hogy a napi 8 órás rendes munkaidőt követően a munkáltató még elrendelhet 4 órát - ez probléma , ezzel teljesül a maximálisan elrendelhető napi munkavégzés 12 órás, azaz maximális szintje, ám a maradék 12 órát csak a munkavállaló önkéntes vál lalása esetén veheti igénybe a munkáltató. Ezzel a munkavállaló önként lemond arról, hogy az egybefüggően járó 11 órás napi pihenőidejét egy munkanapon igénybe vehesse. Az egészségügyi ügyelet esetében a rendkívüli munkavégzés tényleges tartalma csak az üg yelet alatt derül ki, ezért a szükségessé váló rendkívüli munkavégzés konkrét esetben történő további ellátásának, folytatásának korlátját jelenti az a szabályozás, amely az ügyeleti órákat a tervezet szerinti módon maximálja, miközben az ügyeletben töltöt t időből a munkavégzéssel töltött idő pontosan nem mutatható ki és előre nem is tervezhető. Ez az ügyeletek sajátosságából ered. Amikor a munkavállaló ügyeletet vállal, nem az ügyelet alatti effektív munkavégzést, hanem az ügyeleti idő vel megegyező idő eltöltését vállalja, tulajdonképpen a szabadideje terhére. Ez egyrészt ezért minősül teljes egészében munkaidőnek, másrészt azért, mert az ügyelet teljes egészének eltöltése a feladat, és nemcsak az időszakosan jelentkező effektív munkaig ény teljesítése. A munkaidőkeretbe a napi munkaidő tartozik, és nem a munkaidőben történő effektív munkavégzés ideje. Az uniós direktíva szerint a munkáltató nem határozhatja meg 48 óránál több időben egy hétnapos időszak alatt teljesíthető munkaidő átlagá t, kivéve, ha a munkavállaló előzetesen beleegyezett az ilyen munkavégzésbe. Ezek alapján az elrendelhető átlagos heti 48 óra, illetve napi 12 óra csak a munkavállaló által önként vállalt órákkal nőhet akár heti 60 óra, illetve napi 12 óra fölé, de az önké ntes órákkal 60 órára megnövekedő heti munkaidő nem lehet az elrendelhető munkavégzés heti átlagolásának alapja - mint az előbb mondtam , mivel az önkéntesen vállalt munkaidő mértéke a munkavállaló pillanatnyi hajlandóságától függ. Mivel az eltöltött munk aidő szempontjából egy ügyelet teljes tartamú munkaidőnek minősül… Talán nem is folytatom ezeket az órákat, majd a részletes vitánál, mert látom, hogy rohamosan fogy az időm, és egy fontos dologra még vissza szeretnék térni a díjazással kapcsolatban. Javas olom, hogy a részletes vitában részletesen foglalkozzunk az elrendelhető és önként vállalható órákkal, és ezeket a teljesíthető órákat próbáljuk majd a jelenleg átalakuló struktúra vonatkozásában is értékelni, hogy valamiféle, az ellátás biztonságát jelent ő megoldást találjunk. Néhány szót a hátralévő rövid időben az ügyeleti díjazással kapcsolatban. Az egészségügyi ügyelet díjazása méltatlan, nem illeszkedik az európai közösségi gyakorlathoz. A jelenlegi forráshiányos helyzetben, a törvénytervezet szabályo zási rendszerében minimumként megszabott díjtételekkel nem biztosítható a folyamatos egészségügyi ellátás, az ügyeleti szolgálati rendszer fenntartása. Gondoljunk csak arra, hogy a javasolt rendben a jelenlegi átlagos havi hat ügyelet helyett az ügyeletet szervező havonta csak két ügyeletet rendelhet el. Mi lehet a megoldás? Az európai gyakorlatnak megfelelően jelentősen emelni kell az egészségügyi ügyeleti díjtételminimumokat a jelenlegi személyi alapbér egy órájára eső összegének 2590 százalékáig, attól függően, hogy milyen típusú ügyeletellátás történik, akár 250300 százalékára. Mielőtt bárki hanyatt vágódna ettől a mértéktől, el kell mondanom, hogy ez még mindig messze nem éri el azt az európai gyakorlatot, amelyben az ügyeleti szolgálat díjazása minde nhol kiemelkedő díjazást jelent. Nem véletlen, hogy a magyar orvosok is ügyeletet vállalnak Németországban, a skandináv országokban vagy éppen Angliában, egyegy hétvégi ügyelettel megkeresvén a havi bérüknek megfelelő összeget. Ezzel a díjazással biztosít ani lehetne az ügyeleti rendszer jó szakmai színvonalon történő működtetését, az egészségügyi struktúra átalakítása során a rendszer kellő rugalmasságát, a változásokhoz való illeszthetőségét, az átalakítások során állásukat elvesztő 10001500 magasan képz ett orvos szakember és egészségügyi dolgozó akár főállású ügyeletesként való foglalkoztatását és egzisztenciális biztonságát. Ha a kormányzat okosan gondolkodna, akkor most megtenné ezt a
