Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CZINEGE IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2712 A folyamatos betegellátás biztosításával együtt alkalmazkodnunk kell az úgynevezett munkaidődirektívához, egyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg, ahhoz, hogy bizonyos időnél többet nem dolgo zhatunk. E két, egymásnak szembefeszülő feltétel azt jelenti, hogy a különböző egészségügyi intézményekben a gyógyító munka jellege és a létszám által meghatározott körülmények között kell a folyamatos betegellátást biztosítani. Ennek egyik módja lehet a m űszakszervezés, másik az ügyeleti szolgálat, esetleg készenlét. Fontos szabály, hogy egészségügyi dolgozó, orvos egy héten 60 óránál több időt egészségügyi tevékenységgel nem tölthet. Végre - és örömmel mondjuk - az uniós normáknak megfelelően hazánkban is az ügyelet teljes időtartama munkaidőnek számít. Az uniós munkaidő irányelve azonban nem vonatkozik az úgynevezett készenléti ügyeleti formára. Ebben az esetben az ügyeletre behívott dolgozó csak a tényleges munkaidejének megfelelő díjazást kapja. A késze nlét a dolgozó számára azt jelenti, hogy a munkaidő befejezése és a következő munkanap közötti időszakban a dolgozónak reálisan hozzáférhető helyen kell tartózkodnia. Ezt a készenlétet azonban élesen el kell különítenünk az úgynevezett készenléti ügyeleti munkakör fogalmától, amikor a szakdolgozók, orvosok kizárólag ügyeleti szolgálat végzésére szerződnek az intézménnyel. (12.20) Foglalkoznunk kell az úgynevezett rendkívüli munkavégzés fogalmával is. A gyógyító munka sajnos magában hordozza a rendkívüli mun kavégzés lehetőségét. A legegyszerűbb példa, ha valaki a műtétet nem tudja megfelelő időben elvégezni. Az általános munkaügyi korlátok azonban az egészségügyben is érvényesek, ami 200 óra, a kollektív szerződés szerint 300 óra is lehet. Akkor is érvényesne k kell lenni azonban a szabálynak, hogy a rendkívüli munkavégzés és az ügyelet együttes időtartama nem haladja meg az évenkénti 416 órát. Az egészségügyi dolgozók kipihentsége, úgy is mondhatnám, az egészségügyi dolgozók egészségének védelmében hozott dönt ések és a munkaidőkorlátok bevezetése azonban jelen pillanatban akadályoznák a folyamatos betegellátást. Emiatt megmaradt az önként vállalt többletmunkavégzés lehetősége, ami, ha kizárólag az egészségügyi ellátásra irányul, a heti 24 órát nem haladhatja me g. Ha alkalmazottként valaki önként vállal többletmunkát, és az ügyelet is ideszámít, akkor 50 százalékkal megemelt díjazást kell alkalmazni. A törvényjavaslat a folyamatos, magas szintű egészségügyi ellátás biztosítására tett intézkedés, egyben az ügyelet i munka elismerését is kell hogy jelentse. Ezzel kapcsolatosan véleményem szerint még két fontos dologgal kell foglalkoznunk, a finanszírozás és a kialakult egészségügyi struktúra kérdésével. A finanszírozás, az intézményekhez juttatott anyagi erőforrások kérdése rendkívül fontos, mert másképpen érinti az intézményeket aszerint, hogy létszámuk, tevékenységük szerkezete alapján, ügyeleti szolgálat nélkül, munkaszervezéssel tudjáke a folyamatos ellátást biztosítani, vagy pedig kénytelenek az önként vállalt t úlmunka révén a kihívásoknak megfelelni. A finanszírozás azt jelenti, hogy többletpénzt kell az intézményeknek juttatni. Mert nem tudjuk elfogadni azt, hogy az ügyeleti szolgálatban elvégzett munka díjazása ilyen mértékű legyen, ami az uniós normáknak nem felel meg. Amikor azt mondom, hogy a finanszírozáshoz hozzátartozik a többletforrás biztosítása, akkor el kell gondolkodni azon is, hogy az is hozzátartozik, hogy az egyes intézmények optimálisan tudjáke ezt a többletforrást felhasználni. Akárhogy gondolk odom a problémán, előbbutóbb az egészségügyi ellátórendszer struktúrájához jutok el. Engedjék meg, hogy szűkebb szakmámmal foglalkozzam, és a legudvariasabban is úgy fogalmazzam meg, hogy kételyeim vannak abban, hogy 15 ágyas sebészeti osztályok általános sebészeti ellátást, ügyeleti szolgálatot, folyamatos betegellátást tudnak végezni. Amikor azt mondom, hogy ügyelet és struktúra, akkor a kettő összefüggésére oda kell figyelni. Számomra a törvényjavaslat a sürgősségi betegellátás prioritásáról szól, a fol yamatos, magas színvonalú betegellátás biztosításáról, ügyeletről, megemelt finanszírozásról, megfelelő struktúráról, ezeket kell figyelembe venni. Magam különleges szerencsének tartom, hogy a parlamentben, kollégák előtt és a nagy nyilvánosság előtt is be szélhetek az ügyeletről, hiszen tudom, hogy ez inkább szerencse, mint érdem. Négy évtizedet töltöttem az egészségügyben, és 35 éven keresztül
