Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
2707 A munka törvénykönyve módosítási javaslata szerint az ügyelet teljes időtartama munkaid őnek minősül, és ez alól a főszabály alól az egészségügyi ágazat sem kivétel. Tehát az egészségügyi ágazatban is az ügyeleti idő teljes időtartama munkaidő. Az egészségügyi tevékenységvégzési törvényt módosító javaslat az egészségügyi ágazat tekintetében a z Mt.től, a munka törvénykönyvétől eltérő, speciális rendelkezéseket tartalmazza, a 2003. évi LXXXIV. törvény munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályainak módosításával. A munka törvénykönyve ugyanis lehetőséget ad az egészségügyi ágazat számára, hogy az ügyeletre vonatkozó, a munka törvénykönyvében nem szabályozott, ott nem szabályozható speciális egészségügyi ágazati törvényben kerüljenek meghatározásra a szabályok. Az egyik leglényegesebb ágazati eltérés, hogy a javaslat szerint a munkajogban bevezetésr e kerül az egészségügyi ügyelet fogalma. Figyelemmel arra a tényre, hogy míg más ágazatokban az ügyelet alatt a munkavégzés elrendelése csak eshetőleges, alkalomszerű, addig az egészségügyben az ügyelet alatti munkavégzés szükségszerűen felmerül. Az egészs égügyi ügyelet az ügyeleti feladatok munkaviszonyban, illetve közalkalmazotti jogviszony keretében történő ellátását fogja jelenteni. Az egészségügyi ügyelet ideje alatt történő munkavégzés ezért aztán nem fog rendkívüli munkavégzésnek minősülni, hanem az egészségügyi ügyelet, illetve az ügyeleti feladatok ellátásának szerves részét képezi terveink szerint. A javaslat alapján az egészségügyi ügyelet szervezését rendszerszerűen nem a munkavégzés rendkívüli szabályai alapján rendeznénk tehát az egészségügyben , hanem külön, speciális szabályok vonatkoznának rá. Javaslatunk rendelkezik arról, hogy naptári évenként az egészségügyi ügyelet céljából elrendelhető maximális órák száma mennyi, valamint arról is, hogy a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségüg yi ügyelet együttes időtartama mekkora mértékű lehet egyegy naptári évben. Rendelkezik továbbá az önként vállalt többletmunka maximális heti mértékéről, a kompenzáló pihenőidőről, valamint az egészségügyi ügyelet és a készenlét díjazásáról. A javaslat teh át a jelenleginél rugalmasabb, és az intézményvezetők, illetve az egészségügyi szolgáltatók működtetői, továbbá a munkavállalók számára nagyobb mozgásteret biztosító, a felek közötti megegyezésre a mainál jóval szélesebb körben ösztönző jogszabályi keretek et célozza meg. A javaslat alapján az ügyeleti díjat a felek megállapodása vagy a kollektív szerződés határozza meg főszabályként. Ha nincsen megállapodás, akkor a munkavállaló kötelezhető egészségügyi ügyelet ellátására, azonban ez a heti 40 órás munkavég zés mellett csak heti további 8 óra erejéig. Ez a gyakorlati életben havonta két hétköznapi ügyelet elrendelését jelenti. Ezenfelül, azaz a két kötelező ügyeleten felül csak az önkéntes munkavállalás esetében vonható be az ügyeletbe a munkavállaló, amelyne k azonban előfeltétele a felek közti megegyezés, és amelynek alkalmazása esetén a törvény erejénél fogva egy 50 százalékos többletdíjazás illeti meg a munkavállalót. Akkor sem marad azonban ellátatlan a feladat, ha ebben a formában nem rendezhető a kérdés, az ügyelet, ebben az esetben ugyanis az ügyeleti feladatok ellátását számos más munkaszervezési megoldással is lehet biztosítani, alapvetően az intézményen belüli és kívüli humán erőforrás bevonásának rendszerszerű újragondolásával, ideértve többek között a jelenleginél szélesebb körben alkalmazott készenlét vagy műszak szervezését, nyújtott műszakokat lehet alkalmazni, lépcsőzetes munkakezdés bevezetését, a polgári jogviszonyban közreműködő igénybevételét, vagy lehetségessé válik akár a kizárólag ügyeletr e felvett munkavállaló alkalmazása is. A javaslat a jelenlegi normál ügyeleti díjak mértékét javasolja törvényi szintre emelni. Ennek megfelelően az egészségügyi ügyelet minden egyes munkaórája után hétköznap a személyi alapbér, illetve az illetmény egy ór ára eső összegének 70 százaléka, a heti pihenőnapon 80 százaléka, míg munkaszüneti napon 90 százaléka járna ügyeleti díjként. A javaslat természetesen ebben a tekintetben is összeegyeztethető a közösségi joggal is, hiszen a díjazásra az irányelv nem alkalm azható, ez nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozási kérdés. Mivel az osztályos munka és az ügyeleti feladatok ellátása jogi értelemben nem azonos a munkatartalommal, illetve nem azonos
