Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2700 DR. NAGY KÁLMÁN , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, ismerike önök a regresszió fogalmát. A regresszió általában fiatalabb gyerekeknél, kisdedeknél vagy idős embereknél szokott megjelenni, hogyha bekerülnek kórházi ellátásra. Ez azt jelenti a gyerekeknél, hogy az életkoránál lényegesen alacsonyabban teljes ít. Ha járni tudott, elfelejt járni. Hogyha beszélni tudott, akkor nem akar beszélni. Ez idős embereknél is így van: ha bekerülnek a kórházba, akkor az előző teljesítményüknél hirtelen lényegesen alacsonyabb színvonalon teljesítenek. Tisztelt Hölgyeim és U raim! Ilyen ma a magyar egészségügy, és ilyenek ma a betegek: regresszióban vannak, méghozzá nagyonnagyon súlyos állapotban, félnek. És kiktől félnek? Azoktól félnek, akik olyan törvényekkel szabályozzák az orvoshoz jutásukat, amelyek erősen megkérdőjelez hető, hogy emberbarátok és humánusak. Amikor a 2936os törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor mindig egyetlen dolog villan fel bennem: hogyan fogalmazták meg a beteget a korábbi törvények? Költségtudatos szolgáltatásvásárló. Uraim és hölgyeim, ma a beteg költ ségtudat nélküli szolgáltatásvásárló. Most idézném a miniszter asszonyt, és utána kezdeném a törvénnyel kapcsolatos vitát. Azt mondja: „nem sorakoznak betegek a rendelők előtt”. El kell mondanom, hogy ebben az időszakban általá ban nem sorakoznak a betegek a rendelők előtt, pillanatnyilag 30 fok körüli hőmérséklet van. „1520 százalékkal kevesebb a hálapénz.” Elnézést kérek, de ezt arcátlanság kimondani! Hogy történt a felmérés? Azoknál, akik adták a hálapénzt, vagy azoknál, akik kapták a hálapénzt? Semmilyen ilyen valós információ nem lehetséges. „Erősíteni kell a beutalási rendszerhez való kötöttséget.” Gyakorlatilag megszüntették a progresszív ellátást. A progresszív ellátás akadozik, és a betegek nem jutnak a szükséges orvosi ellátáshoz. Végezetül: „az intézményen belül is vizsgálhatja a biztosítási felügyelet az intézmény működését”. Mi az, a biztosítási felügyelet nyomozó hatósággá változott, bemegy az intézménybe, elkéri a dokumentációt, és elkezd vizsgálni? Tehát itt a kérd és a következő: arról van szó, hogy önök azt mondják, hogy igen, javítani kell ezt a törvényt. Ezek a törvények, amelyeket az Országgyűlés 2006ban hozott, javíthatatlanok. A betegek és a társadalom a hozott törvényekkel együtt súlyos válságban van. És nek em ne magyarázza ezt senki, mert amikor kijöttem tegnap a kórházból, láttam egy ideges asszonyt, aki azt mondta nekem: „nem tetszik tudni 1000 forintot felváltani százasokra ebben a pillanatban, mert nem kapok ellátást, és rosszul van az anyósom?” Kérem, é n ezeket a formákat, ezt a megközelítést egyszerűen elfogadhatatlannak érzem! Tehát itt semmi diadalünnepről nincs szó, itt egy borzasztó szomorú helyzetről van szó, amelyiknek valamilyenfajta rendezését próbálják önök, véleményem szerint sikertelenül, meg valósítani. Amikor mi nem értünk egyet az Egészségbiztosítási Felügyelettel, azt a legegyszerűbb példával tudom szemléltetni. Régen, ha egy betegünk nem kapta meg a gyógyszert, a politikailag közvetlenül felelős Egészségügyi Minisztériumhoz fordult, akkor, hogyha az OEPnél elutasították a kérelmét. Ma egy bújtatott politikai szervhez fordul: ez az Egészségbiztosítási Felügyelet. Mi kértük, hogy a működése ellenőrzését az Országgyűlés végezze - ezt az Egészségügyi Minisztérium végzi; visszább tolta a betege ket egy általa irányított szervezethez, amelyikről azt a látszatot kelti, hogy független. Nem egy betegünk volt, aki nem kapta meg az OEPtől a gyógyszert, és akkor nem tudott mit csinálni, elment az illető a minisztériumba, bement és ott megpróbált magána k jogorvoslatot szerezni. És hogyha nem kapott, akkor, már bocsánat a kifejezésért, kit szidott: a minisztériumot, azt mondta: „ezek úgy csinálják”. (11.20)
