Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 14 (70. szám) - Pettkó András (MDF) - a szociális és munkaügyi miniszterhez - „Koordináció vagy szubordináció?” címmel - PETTKÓ ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2603 képviselő urat, hogy elfogadjae a válaszadó személyét. (Pettkó András: Igen, elfogadom.) Akkor képviselő urat illeti a szó. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt El nök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon már az 1960as évektől működött kábítószerügyi koordináció. 1991ben az MDFkormány hozta létre a kábítószerügyi tárcaközi bizottságot, amely igen eredményes volt a jogalkotás, a ne mzetközi együttműködés és a hazai szakemberek oktatása, a kezelési hálózat kibővítése terén. Tagjai között volt minden kábítószerügyben érintett tárca, illetve országos hatáskörű szerv, sőt elsőként egy civil szervezet is. 1998ban Kábítószerügyi Koordinác iós Bizottság néven alakult újjá ugyanazon mandátummal a bizottság. Mindkettő összetétele és funkciója megfelelt az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió hatályos előírásainak. 2007 januárjában viszont oly módon került módosításra a kábítószerkoordiná cióról szóló kormányhatározat, hogy az eddig egyenrangú tagok közül a kábítószer tiltott kínálatának ellenőrzése és visszaszorítása terén dolgozó országos hatáskörű szervezeteket kirekesztette a döntéshozatalból, azzal az ürüggyel, hogy négy civil szerveze tet hív meg teljes jogú tagként. A határozat szerint eseti tagok csak meghívásra, alkalmanként, szakértőként szereplő intézmények csak tanácsadási joggal vehetnek részt, ily módon kiszorulnak a koordináció folyamatából és számos fontos döntés meghozatalábó l. A civil szervezetek jelenlétét a Magyar Demokrata Fórum is fontosnak tartja, ha elég széles körből történik meg a kiválasztás. Azt a filozófiát azonban kifejezetten ellenezzük, amely szerint a kábítószerügyben különösen fontos szerepet játszó országos e llenőrző és bűnüldöző szervek mindegyikét - a rendőrséget, a vámhatóságot és a nemzetbiztonságot is - a pálya szélére küldték. Ez ellentmond az ésszerűségnek és a nemzetközi előírásoknak is. Tisztelt Államtitkár Úr! Miért helyezkedik szembe a magyar kormán y a nemzetközi egyezményekkel? Miért írták ki a rendvédelmi szerveket a kábítószerügyi koordinációból? Miért a régi tagok helyett és nem mellett kerültek a civil szervezetek képviselői a KKBba? Várom megnyugtató válaszát. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr . Világosi Gábor) : Válaszadásra megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak. CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdéséről egy régi vicc jut eszembe a kis nyusziról, akinek ha van sapkája, azért, ha nincs sapkája, azért kap. A helyzet az, hogy a kormány most éppen azt a lépést tette meg, hogy a kábítószerügyben fontos civil szervezetek teljes jogú tagként bekerüljenek a tárcaközi bizottságba, hogy beho zzák azt a civil szempontot, ami eddig nem volt jelen. Nem is gondoltam volna, hogy azért fogok rosszalló kérdést kapni az Országgyűlésben, mert ezt tette a kormány, és miért van az, hogy bizonyos országos hatáskörű szervek pedig nem teljes jogú tagok a Ká bítószerügyi Koordinációs Bizottságban. Azt kell mondjam megnyugtatásul, hogy ezek a szervek természetesen részt vesznek a kábítószerügyi koordinációban, a koordináció nem a bizottság tagságától kezdődik és nem ott fejeződik be, hanem a mindennapi munkában . Ők természetesen jelen vannak a koordinációs bizottság ülésén, és természetesen részt vesznek a döntések előkészítésében, véleményükkel befolyásolják a tárcaközi bizottság ily módon civilekkel bővített munkáját. Szeretném megnyugtatni, hogy ezek a szerve k nincsenek se a pálya szélére, se a folyosóra, sehova kiküldve, ezek részesei a döntéselőkészítésnek és a döntéseknek. Ugyanakkor szerettük volna munkaképesnek tartani létszámban a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságot, és nagyon szerettük volna a civi leket behozni. Ez volt a döntés mögött, semmi más, mert azt gondoljuk, hogy mindenkinek részt kell venni ebben a munkában, akinek szerepe van, akinek felelőssége van.
