Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 9 (69. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. ... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója:
2433 kisebbséghez tartozó tanulók iskolai kudarcának egyik oka - egyik oka! - a hátrányos megkülönböztetés. Mindezek az alaptézisek és indokok önmagukban elegendőek lennének ahhoz, hogy ezz el a kérdéssel valóban stratégiai kérdésként foglalkozzunk. Nyilván a 20 perces rendelkezésemre álló időkeret arra nem alkalmas, hogy a vizsgálat, amely rendkívül szerteágazó volt, módszerét illetően is, hiszen a fórumok szervezésétől kezdve a helyszíni lá togatáson keresztül a dokumentumok elemzéséig sok mindent fölölelt, tehát hogy ennek a részleteit a tisztelt Ház elé tárjam, de erre nincs is szükség, hiszen az anyag ezt, azt gondolom, részletesen és talán érthetően tartalmazza. Inkább csak két megjegyzés t tennék, amit a bizottsági üléseken is elmondtam néhányszor, ez ugyanis alapvetően fontos, és meghatározza az egész problémakezelést. (10.00) A vizsgálatunknak két fontos, az egész ágazatra vonatkozó tanulsága egyrészt az volt, hogy nem lehet az iskolát, az oktatásügyet elszigetelten kezelni, az iskola nem sziget, amit a semmi vesz körül, hanem az iskola egy meghatározott társadalmi közegben, egy helyi, lokális társadalmi közegben él, mozog, létezik, és nyilvánvalóan nem teheti magát függetlenné, nem szakí thatja el magát a környezetétől, a környezete nagymértékben meghatározza azt, ami az iskolában történik. Ezért az iskolai szegregációt vagy az iskolai diszkriminációt abban a kontextusban kell kezelni, amiben az iskola van, abban a valóságban, ami az iskol át körülveszi. Az a megállapításunk, az a tapasztalatunk, hogy minden iskolai program, bármilyen jó szándékú, és bármilyen sokat is fordítunk rá, kudarcra van ítélve, ha a környezet nem támogató, ellenkezőleg, ha a környezet inkább fékezi azokat a törekvés eket, amelyeket az iskolai szegregáció ellen a különböző intézmények tenni igyekeznek. Éppen ezért azt gondolom, hogy az iskolaügyet integráltan, az ezzel rokon igazgatási területekkel együtt kell kezelni, és a programoknak is ilyen integráltnak kell lenni ük. A másik egy pedagógiai szakmai kérdés. A hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatban gyakran felmerül az a megállapítás, hogy a kudarcok egyik oka az, hogy a magyarországi iskolarendszer nem integratív, nem befogadó, nem elfogadó, hanem versenyorientál t, a kiváló, a kiemelkedő képességeket preferálja, és nem integratív, vagyis nincs tekintettel a hátrányos helyzetűek hátrányaira, ezeket nem csökkenti, ezeket nem egyenlíti ki, hanem ellenkezőleg: az egyébként is meglévő hátrányokat tovább fokozza, ezálta l az iskolai tanulói kör egy részét teljesen esélytelenné teszi, aminek később természetesen nagyon súlyos következményei vannak a foglalkoztatás területén, de egyáltalán az élet legkülönbözőbb területein. Éppen ezért a pedagógiai módszer, az iskola működé sét illetően is nagyon fontos tanulság, hogy nemcsak azért kell a pedagógiai módszernek, az oktatás módszerének, magának a pedagógusnak integratívnak, befogadónak, elfogadónak lenni, mert hátrányos helyzetű gyerekek vannak, hanem azért, mert ez az a pedagó giai módszer, amelyik leginkább szolgálja az iskolát körülvevő össztársadalom érdekeit, tehát nemcsak az érintett csoportok érdekeit, hanem mindnyájunk közös érdeke is egybevág ezzel. A másik kérdés, amivel talán az átlagosnál a korábbiakhoz képest… - bár évek óta érkeznek hozzánk ilyen jellegű panaszok, mégis talán a 2006. évben volt egykét olyan ügy, amely külön ráirányította a figyelmet egy további területre, ez pedig a nálunk lakhatásnak nevezett terület, az tudniillik, hogy milyen körülmények között i s lakik honfitársaink egy része. Sajnálatos tény, hogy 17 évvel a rendszerváltás után Magyarországon lakó családok ezrei laknak harmadik világbeli lakáskörülmények között, hogy a szociális lakásügy gyakorlatilag eltűnt, hogy az önkormányzatok erre vagy nem rendelkeznek elég forrással, vagy pedig a forrásokat nem kellően csoportosítják erre a területre, hogy a kilakoltatás, a hajléktalanság mindennapos élménye sok embernek Magyarországon. Talán nem fogok meglepni senkit, ha annak indokolásául, hogy miért pon t én hozom ezt szóba, azt mondom, hogy természetesen - idézőjelben szólva , tragikusan természetesen ez egy etnikailag is jól körülhatárolható csoportot sújt elsősorban. Itt az önkormányzatoknak rendkívül összetett feladatuk van. A lakhatás ügye itt megin t csak szinte szállóigeszerűvé válik az előzőre visszautalva, hogy ez megint csak nem egy elszigetelt
