Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 8 (68. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről sz. 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
2399 Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (Harrach Péter) : Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszonyé a szó. BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP) : Köszönöm szépen. Ehhez a vitához engedjenek meg két gondolat ot. Az egyik, hogy a szakszervezetekkel létrejött egy megállapodás, ennek több pontja van, ez hozzáférhető, és gondolom, valamennyien ismerik. Ha tárgyal a kormány és megállapodik, és elfogadja azt, hogy a szakszervezetek sokkal jobban tudják, hogy a közsz férában dolgozóknak hogyan lehetne valamilyen jövedelemnövekedést juttatni 2007ben és 2008ban - Gegesy képviselő úr elmondta, hogy ez mindkét évben 18 hónapot jelent, helyesebben két héttel többet jelent, mint egyébként , akkor az a baj, és rúgjuk fel e zt a megállapodást. Ha nem állapodtunk volna meg, és nem tárgyaltunk volna, akkor az lett volna a baj. Nekem mindig az jut eszembe, hogy amikor hajdan gazdasági életes koromban a dolgozó reklamálta a bérét, akkor én azt kellett mondjam a bérszámfejtőnek, h ogy biztosan a dolgozónak van igaza, mert ő azt az egyet számolja ki, ami neki a legfontosabb. Úgy gondolom, hogy most a szakszervezeteknek is igazuk van, hiszen ők arra figyeltek oda, ami most a legfontosabb abban a közszférában, ahol most az átszervezése k sorát éljük. Nagyon szeretném, ha ezt tiszteletben tartanánk. A másik: lehet, hogy nem volt bent Domokos képviselőtársam, de egy bizottságban vagyunk, és ott is elmondtuk, de itt mindenképpen elmondta mind az önkormányzati bizottság, mind a költségvetési , hogy nagyon fontosnak tartjuk pont az önkormányzati szféra helyzete miatt, hogy azt, amiben a kormány megállapodott - és Jauernik képviselő úr pontosan így fogalmazott - a szakszervezetekkel, annak állja az ódiumát. Ennek azért mi garanciáiként itt ülünk a bizottságban, és remélem, hogy ez 2008ban is ilyen módon fog megtörténni. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Domokos Lászlóé a szó. DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz) : Képviselő asszony, a kormányban nem lehet megbízni, induljunk ki ebből. Mert ha abból indulhatnánk ki, hogy meg lehetne bízni benne, akkor ma nem lennénk ebben a nehéz helyzetben, nem kéne év közben azon trükközni, hogy a 13. havit hogy kell kifizetni. A költségvetésbe tisztességesen bele kellett volna tenni. Nem tették bele. Idézzük fel azt a szakszervezeti megállapodást, hogy ebben az évben elbocsátásokra sem fognak sort keríteni. Nézzük már meg, hány tízezer embert bocsátanak el éppen most a közalkalmazottak közül. Ja, hogy ez nem emiatt van? Gondolják, hogy most nem kalkulá lnak az emberek előre? Ha már a gazdasági szférát idézte, képviselő asszony, gondolja, hogy nem tudják a munkáltatók, hogy mit kell majd kifizetniük a következő hónapokban? Vagy mit kell az év végén kifizetni? És ott éves költségvetés van, és nincs pénznyo mda, mint esetleg önöknek, ott kénytelenek számolni azokkal a többletterhekkel, amelyeket a fővárostól kezdve a kisfalvakig, de nyugodtan mondhatjuk, hogy még az önök közalkalmazotti országos intézményeiben is kalkulálnak, számolnak, hiszen az államháztart ási törvény szerint hiányt, veszteséget nem állíthatnak be sem a bérszámfejtők, sem a gazdasági vonal. Ne legyünk már ilyen álszentek! Tartsuk be! De akkor be kéne jelenteni, hogy nem lehet elbocsátani embereket. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy tízezer sz ámra elbocsátanak. De igazából nem ehhez akartam szólni, hanem az önhikivel kapcsolatos kérdéskörhöz. Az eseti elbírálás bevezetése nem vívmány, még akkor sem, ha annak tekintik. Tudniillik ki adja az eseti megbízást, kedves képviselő úr? A miniszterelnök által éppen a napokban kinevezett regionális közigazgatási hivatalok vezetői. Nem politikailag vannak megbízható állapotban ezek az emberek, akik éppen most lettek kinevezne? No, rájuk bízták ezt az eseti kezelést úgy, hogy közben a teljes
