Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 8 (68. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
2383 kényszerbérletét i s felszámolta. Ezen kényszerbérletek megoszlása a következőképpen néz ki. A főváros egyes kerületeiben összesen 14 darab, Pest megyében 20 darab, valamint Szigetváron 1 darab. A törvényjavaslat célja a fennálló kényszerbérletek megszüntetése, a kényszerbér let bejelentési határidejének törlése, valamint a bejelentéstől számított három éven belül történő megszüntetése. A tervezett eszközrendszer négy eleme közül az egyik a cserelakás, ami eddig is volt; a pénzbeli térítés a kényszerbérlőnek szintén volt; két új eleme: a pénzbeli térítés a tulajdonosnak, illetve hogy az önkormányzat ajánlatot tesz a bérbeadónak. Amennyiben a három év eltelt, a kényszerbérlet normálisan bérleti jogviszonyként szerepel, vagyis ezzel mindenképpen megszűnik. Ennek értelmében a bizo ttságban megfogalmazódott olyan vélemény, hogy egyáltalán szükség vane az új rendelkezés bevezetésére. Felmerült továbbá, hogy ugyan a törvénytervezet a feladatellátáshoz továbbra is költségvetési támogatást biztosít, de ezt gyakorlatilag az önkormányzatn ak kell megelőlegeznie, és az összeget csak a folyósítást követő év január hónapjában igényelheti vissza. Összességében elmondható, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas, és egyben lehetőséget teremthet egy olyan új jogszabály elfogadására, amel y a jelenleg meglévő, nem túl szerencsés jogi helyzetet véglegesen felszámolhatja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Erdős képviselő úr. Most az előre bejelentett felszólalók következnek: Tukacs István, Erdős Norbert és Hock Zoltán képviselő urak. Megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. TUKACS ISTVÁN (MSZP) : Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Ház! Az előttünk fekvő tervezet orvosolni kíván egy problémát. Ezt a problémát nemcsak érzékeltü k és érzékelték az önkormányzatok is, hanem alkotmánybírósági döntés kötelez arra bennünket, mindannyiunkat, hogy megoldást találjunk. Megoldást pedig arra kell találni, hogy ezeket az úgynevezett kényszerbérleteket vagy jogi kategóriával kényszerbérletnek nevezett bérleményeket a tulajdonosok számára belátható időn belül tegyük a tulajdonos rendelkezésére bocsáthatóvá, vagyis olyan bérleménnyé, amellyel a tulajdonos maga rendelkezik, és maga dönthet a bérlemény felett. Az előttem szóló képviselőtársam álta l említett 1900as szám nem biztos, hogy teljes egészében takarja azt a problémát, amit a kényszerbérletek jelentettek, hiszen egyes becslések az országban 6 ezerre, 7 ezerre, 8 ezerre tették az ilyen típusú bérletek számát. Kétségtelen azonban, hogy az el múlt időszakban - és ez nem lebecsülendő - az önkormányzatok jelentős erőfeszítéseket tettek azért, hogy ezek a kényszerbérletek megszűnjenek. Az előttünk fekvő javaslat a problémát kezeli, orvosolja, a szónak abban az értelmében is, hogy belátható idejűvé teszi a bérbeadó számára azt, hogy mikor válik meg a bérlő az ingatlanától, illetve mikor válik valóságos bérlővé, és ezáltal megszűnik a kényszerbérlet, és egyben világos és többfajta cselekvési lehetőséget ad a kényszerbérletet tulajdonló, a bérlő és az önkormányzat számára is. A magam részéről az önkormányzatok számára nem tartom kezelhetetlennek ezt a problémát anyagi értelemben, hiszen elhangzott az is, hogy vajon az önkormányzatokra róe terhet az állami segítségnyújtás ellenére is a kényszerbérletek ilyen típusú megszüntetése. Ha valóban így is van, az önkormányzatokra nem ró akkora anyagi terhet, hogy ezt az önkormányzatok ne tudják kezelni. Úgy gondolom, hogy az előttünk fekvő javaslat ezekkel a felvázolt és rögzített cselekvési lehetőségekkel megs zünteti ezt a problémát akkor is, ha bagatellnek tűnik, hiszen, mint hallottuk, 35 ilyen bérlet van még jelen pillanatban az országban. De nem tudjuk, hogy az újra megnyitott bejelentési lehetőség vajon ade lehetőséget arra vagy ade arra utat, hogy ezek száma növekedjék.
