Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 8 (68. szám) - A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - IVANICS FERENC (Fidesz):
2360 Ez a nagy probléma, hogy most már legalább 56 éve nincsenek meg azok a világos alapok, ninc s meg az a hosszú távú koncepció és stratégia, az a szakmai alap, amire építve valóban lehetne haladni. Hát ez az igazán nagy probléma! Mi itt ellenzéki oldalról folyamatosan azzal szembesülünk, hogy hol ez nincs benne, hol az nincs benne, de senki nincs, aki meg tudná mondani, hogy igen, milyen világos szempontok mentén, hogyan születnek meg a döntések, hogyan készülnek el a listák. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most tízperces felszólalás következik. Megadom a szót Ivanics Ferenc képviselő úrnak, Fidesz. IVANICS FERENC (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat kimondottan alkalmas arra, hogy általában is beszéljünk a közlekedéspolitiká ról és a közlekedésfejlesztésről, az úthálózatfejlesztésről. Én nem szűkíteném le. Azt gondolom, nem egy olyan bizottsági ülésen vagyunk, amelynek egy konkrét célja van, bár ott is nyilván sokféle véleményt meg lehet fogalmazni, hanem itt a parlament előt t vagyunk, és bizony, ahogyan Katona Kálmán említette, és ahogyan most már az elmúlt évek során mindig megszoktuk, az „utas” előterjesztések mindig sok képviselőt vonzanak be a terembe, mert el tudják mondani a településüket érintő fejlesztési elképzelései ket. Tehát ezek mindig olyan előterjesztések, amelyek nagy érdeklődésre tartanak számot, amire érdemes odafigyelni. Osztom Márton képviselőtársam véleményét, bizony nem járja az az út, hogy itt az államtitkár úr azt mondja, hogy fogadjuk el, ez most csak t echnikai módosítás. Akkor hol van itt az Országgyűlés döntési jogköre? Hol van az a lehetőségünk, hogy mi magunk is beletegyünk módosító javaslatokat? Itt csatlakoznék Ipkovich képviselőtársamhoz, aki az iménti felszólásában már példaként említette a Nyuga tDunántúlon létrejött konszenzust. Erre maga az Országgyűlés is példát mutatott, hiszen 2004ben, amikor a közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslatot elfogadtuk, akkor az a módosító indítvány, amit én terjesztettem elő, a szabad demok raták és a szocialisták támogatásával ment át a parlamenten, és határozta meg, hogy 2015ig a magyar közlekedéspolitika egyik kiemelt célja, hogy az északdéli tengelyt a NyugatDunántúlon megvalósítsa. Ehhez képest a mostani javaslat egy kicsit furcsa meg oldást tartalmaz, amelyben nem egészen értem, hogy mi történt, az optimista verzió szerint elgépelés, a pesszimista verzió szerint pedig arról van szó, amit Márton képviselőtársam mondott, miszerint belebújtatunk egy törvénybe bizonyos módosításokat, és ké sőbb persze lehet hivatkozni arról, hogy ez így természetes. Úgy hiszem, az semmiképpen sem szerencsés, ami a mellékletben megjelenő, PeresztegSopron közötti szakaszt érinti, nevezetesen az M85ös autópályát jelenti az előterjesztés szerint. De kérdezem é n nyugatdunántúli képviselőtársaimat: a Soprontól induló autópályát milyen néven ismerik? Csak nem M9esnek hívtuk ez idáig? Vagy most mi történt? Változott a közlekedéspolitikai koncepció? Az országgyűlési határozati javaslat módosult a minisztériumon be lül? Vagy nem? Hová tűnik az M9es a magyar közlekedés fejlesztéséből? Az elmúlt években Magyarországon az egyik legnagyobb eredmény az volt, hogy végre a sugaras közlekedésfejlesztést egy kicsit módosítsuk, és próbáljunk megvalósítani olyan közúthálózatf ejlesztéseket is, gyorsforgalmiúthálózatfejlesztéseket is, amelyek elkerülik a fővárost, és igazodnak a valós forgalmi igényekhez. Egy kicsit vitatkozom Ipkovich képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy 2002től jelentkeztek az új igények. Nem, már '9899től a különböző forgalmi adatok bizonyították, és erre vonatkozólag sok helyen, sok konferencián bemutattunk különböző grafikonokat, hogy bizony az ország határforgalmának kétharmada a nyugatdunántúli régióban zajlik. Ez óhatatlanul is előrevetítette azt , hogy az Európában meglévő forgalmak természetes módon kerülnek át hozzánk. Aztán, amikor az ezredforduló után Ausztrián belül megváltoztak bizonyos közlekedési feltételek, még nagyobb forgalom zúdult ránk, és teljesen természetes módon a Hegyeshalomtól
