Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 8 (68. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2335 magyarigazolvány, amely a korábbi elképzelések legszerényebb maradékaként maradt meg a magyar kapcsolatok intézményrendszerében, bizony hogyan képes akadozó módon bár, de biztosítani az anyaországi és az elszakított területeken élő magyar nemzeti közösségek tagjainak kapcsolatát. Ez szép és nemes dolog, de hát sajnos arról is kell szólni, hogy ezek a törvényjavaslatok és ez a fajta kormányzati politika, politizálás, politizálgatás, a hozzá nem érté s lelkiismeretes törekvéseinek néha aprólékos megnyilvánulásai bizony nem fedik el azt a kérdést, hogy bizony itt a kormányzat egészét illetően át kellett volna tekinteni, nem indulatosan, nem ködökbe révedve, hanem praktikusan és hatékonyan azokat a kérdé seket, hogy például értelmes és okos dolog volte megszüntetni a Határon Túli Magyarok Hivatalát, és helyette létrehozni azt a zsebszervezetet, amely egy államigazgatási mániának a tévképzete, egy mindent besöprő, központosító tévképzet egyik téves megnyil vánulása. Vagy másodszor azt a kérdést is érdemes volna megválaszolni, hogy például a Magyar Állandó Értekezlet megsemmisítése helyett nem lett volnae célszerűbb a Magyar Állandó Értekezlet intézményi reformja, hogy működőképes legyen, hogy ne a magyar be lpolitikai csatározások néha ízléstelenségbe torkolló színpada legyen, hogy tehát a magyarmagyar kapcsolatok működési fóruma lehessen, amit sajnos még a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma sem képes pótolni. Azzal együtt, hogy a KMKF - ahogy arra a k épviselő asszony utalt - egyrészt kizárólag a magyar közösségek képviselőiből állván, operatívabb, praktikusabb egyeztetési fórumot jelenthet, azonban a Magyar Állandó Értekezlet felszámolása a reformja helyett, úgy tűnik, sikertelen volt, és visszautal sa jnos arra a kiindulópontomra, amit ismételten el kell mondanom, hogy tudniillik a politikai klíma felesleges rontásához és rombolásához vezetett, hiszen az itt előttem felszólalók jó része valószínűleg nem ismeri azokat a határon túli magyar politikai állá spontokat, amelyek néha mások, ha kormánypártiak kérdezik őket, és néha mások, ha ellenzékiek kérdezik őket. Viszont az a fajta állandó bizonytalanság és kölcsönös bizalmatlanság, amely ezeket a kapcsolatokat a napi üzemmódban is jellemzi, sajnos arra utal nak, hogy nem sikerült a kormányfőnek - aki ezt is centralizálta , nem sikerült a miniszterelnök úrnak és a kormánynak ezeket a kérdéseket olyan, mondjuk úgy, kipárnázottabb, több empátiára, több kölcsönös megértésre és a hatékonyságra egyszerre hangsúlyt fektető megoldásokkal megvalósítania, ahogyan ez szükséges lett volna. Szükséges lett volna, hiszen ez - ahogy a pesti utca nyelve mondja - ingyen van. Ez mindenkinek jót tett volna. Ez jót tett volna a kormánykoalíció pártjainak, a kormánykoalíciónak, jó t tett volna még a Magyar Országgyűlés egészének is, nota bene jót tett volna a magyarmagyar kapcsolatoknak, miközben ugyebár nagy ívű nemzetpolitikai stratégiák készülnek. Most már annyi van belőlük, hogy jó lenne ezekből valami kicsi konkrétumot, többet is látni annál, semmint hogy most azt ünnepelgetjük itt szordínósan, hogy a Magyar Országgyűlés pártjai, úgy tűnik, egyet tudtak érteni a magyarigazolvány érvényességi határidejének törlésében és a pedagógus- és egyéb kedvezmények betétlapjának a beépítés ével. Magyarul, hogy egy olyan dokumentumot, amely az egész kedvezménytörvényből gyakorlatilag mára megmaradt, ezt használható igazolvánnyá tesszük. Keserű öniróniával mondhatom, hogy gratulálhatunk magunknak. Óriási eredmény, hogy sikerült abban megállapo dni, hogy télen általában hideg van, nyáron pedig meleg, bár ez most a klímaváltozással valószínűleg bizonytalanná válik. Nem kívánok visszatérni természetesen a törvénymódosítás tételszerű pontjaira, ezeket a miniszter úr és a hozzászólók, a vezérszónokok , azt a háromnégy pontot, amely a törvényjavaslat, az eredeti törvényjavaslat egyes pontjainak a módosításait tartalmazzák, ezeket felsorolni természetesen nem kívánom, hiszen ezekben - mint említettem - természetesen egyetértés van. Amire végezetül minde nképpen szeretném illő tisztelettel, ám annál nagyobb hangsúllyal felhívni inkább a kormányzat, mint a kormánypártok képviselőinek a figyelmét, az az, hogy nem lehet mindent erőből, zsebből vagy pedig lopva, kapkodva és néhányszor a hozzá nem értés jeleit produkálva csak úgy megcsinálni.
