Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 8 (68. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOZMA JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2330 ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, az ajánlás szerint 15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Kozma József képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának. DR. KOZMA JÓZSEF , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Miniszter úr! Amiről most szó van, bár egyetlen szóval illetjük: a magyarigazolványok kérdése, az ezzel kapcsolatos, meghosszabbítással kapcsolatos ügyek kérdése, mégis kettős jelentőségű, mert hiszen a magyarigazolvány szimbólum, ugyanakk or pedig egy nagyon praktikus okmány is. Mi legalábbis úgy látjuk, hogy a magyarigazolvány egy kapcsolat kifejeződésének a dokumentuma. Kifejezi azt, hogy a kapcsolataiban a magyarság meg tud maradni, és kifejezi ez a mostani törvénymódosítási aktus azt, h ogy ez a kapcsolat nem jár le. Lehet találni olyan megoldásokat és olyan eljárásokat, amelyekkel ez a kapcsolat nap mint nap, évről évre megerősíthető, és úgy gondolom, hogy ezzel a mostani döntési javaslattal a kormány megtalálta azt a módot, amellyel szi mbolikusan is kifejezi ezt a kapcsolatot. Természetesen, mint minden viszonyrendszer, ez is két törekvés egyidejű kifejeződését mutatja. Egyrészt a magyar állam hivatalosan kifejezett és hivatalosan kiadott dokumentumáról van szó, amelyben azt fejezi ki, h ogy akarja és támogatja a kapcsolattartást a határon túli magyarokkal. Természetesen másrészről a határon túli magyarok határozott szándékkifejezése arra, hogy ezt a kapcsolatot a magyar állammal és a Magyarországon élő magyarsággal, intézményekkel és szer vekkel tartani akarják. Ennek ékes kifejeződése az a 2002es 500 ezres szám, majd a következő években még ehhez csatlakozó 370 ezer kiadott igazolvány, ami azt mutatja, hogy igen, a határon túli magyarok élni akarnak azzal a lehetőséggel, amely a kapcsolat ápolására számukra a Magyar Köztársaság törvényei szerint rendelkezésre áll. Hogyan látjuk ma, 2007ben a kapcsolattartás lehetőségeit? Mióta ezt a törvényt elfogadta a Magyar Országgyűlés, nagyon nagy változások álltak be Európában és nyilván Magyarorszá g környezetében, a Kárpátmedencében és a mi tágabb környezetünkben is. Az Európai Unió tagjává vált Magyarország s környezetünkben Szlovákia, Románia is. Olyan országok, amelyekben a magyarigazolvány dokumentuma által érintett magyarság nagyon nagy létszá mban lakik. Természetesen tanúi vagyunk a XX. század végén és a XXI. század elején olyan történelmi léptékű folyamatoknak is, amely a nacionalizmus, a nemzeti alakulás folyamataiban Európa jelentős része számára talán meglepő, de a mi történelmi ismeretein k szempontjából nagyon is logikus és feladatokat jelentő kihívásokat jelent. Persze hogy megváltozott 2007re az a korábban térségünket is befolyásoló nagyhatalmi politikai rendszer, amelyet fölváltott egy közösséghez tartozás, az Európai Unióhoz tartozás vagy e közösséghez tartozni akarás aktív politikája. Új és régi folyamatok találkoznak így össze a XXI. század elején. Új és régi folyamatok azok, amelyeket nem látni és hozzá egy magyar törvényt illeszteni elmulasztani nagy hiba lenne. Mire használják ezt a magyarigazolványt? Természetesen kedvezmények igénybevételére kiki a szülőföldjén és a kapcsolattartásra, magyarországi hozzáférhetőségekre, kedvezményekre itt, Magyarországon. Ez kifejezi lehetőségében a mozgást, kifejezi azt, hogy föl lehet keresni h elyeket, meg lehet látogatni ismerősöket, vagyis a magyarságot, azt az identitást, amelyről a miniszter úr is beszélt, nap mint nap lehet megerősíteni. Ez az, ami nem változik, ez az, ami nem jár le, és ez az, amiért a kormányzat mostani javaslata feltétle nül üdvözlendő. Persze a legegyszerűbb megoldást megtalálni ilyen esetekben, a legkézenfekvőbb javaslatot az Országgyűlés asztalára letenni nem mindig egyszerű. Néha azt tapasztaljuk még közmegegyezésre is igényt tartó kérdésekben, hogy a pofonegyszerű meg oldásokat is itt a parlamentben mekkora viták tudják övezni. (10.00)
