Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 7 (67. szám) - Karsai Péter (MDF) - a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez - „A Duna-Tisza közi hátság vízháztartásának ügyében” címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - KARSAI PÉTER (MDF): - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
2249 A Legfőbb Ügyészség, illetve a Fővárosi Főügyészség minden szakmai és szervezeti segítséget megad a Fővárosi Nyomozó Ügyészségnek annak érdekében, hogy ezek az eljárások lehetőség szerint mielőbb és eredményesen befejeződjenek. Köszönö m figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) Karsai Péter (MDF) - a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez - „A DunaTisza közi hátság vízháztartásának ügyében” címmel ELNÖK (dr. Áder János) : Karsai Péter, az MDF képv iselője, kérdést kíván feltenni a környezetvédelmi és vízügyi miniszternek: „A DunaTisza közi hátság vízháztartásának ügyében” címmel. Karsai Péter képviselő urat illeti a szó. KARSAI PÉTER (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Ú r! 1993. március 26án elsőként e tárgyban kérdést tettem fel az akkori közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez. Az akkori felszólalásomból idézem az alábbi mondatokat. „Az elmúlt 1015 évben a DunaTisza közi hátság területén élők a talajvízszinte k fokozatos csökkenését tapasztalták. Az utóbbi években a vízszintcsökkenés üteme gyorsult. A jelenség a Duna és a Dunavölgyi főcsatorna, illetve a Tisza közvetlen hatásterületét leszámítva szinte az egész DunaTisza közén észlelhető, igaz, nagyságrendjét tekintve nem azonos mértékben. A hátság legkiemelkedőbb területei: Kerekegyháza, Ladánybene, délebbre pedig Rém, Borota, Jánoshalma térségében helyenként a süllyedés a sokéves átlagértékhez viszonyítva ma már eléri a 45 métert is. A területen élők és gaz dálkodók szemszögéből a jelenség több, a gazdálkodási és létfeltételeiket igen kedvezőtlenül befolyásoló problémát eredményezett. A külterületen élő, így vezetékes vízzel el nem látható gazdálkodók vízhez jutási lehetősége lényegesen romlott, az ásott kuta k kiszáradtak, a csőkutakból vákuumszivattyúval a víz nem emelhető a felszínre. A DunaTisza közén gazdálkodók megélhetéséhez jelentősen hozzájáruló szőlőgyümölcs ültetvények gyökérzete egy bizonyos határon túl már nem képes a csökkenő talajvízszintet elv iselni, így az ültetvények leromlanak, a termés mennyisége és főleg minősége kedvezőtlenül alakul.” Most 2007et írunk, és a fentebb felsorolt problémák szinte szóról szóra megegyeznek az akkor észleltekkel, annyi különbséggel, hogy ma már a nyugvó talajví zszint néhol a 10 métert is meghaladta. Tehát az elsivatagosodás folytatódik, az emberek életkörülményei, gazdálkodási lehetőségei még inkább romlanak. Mint ahogy az elmúlt években többen itt, a parlament nyilvánossága előtt és egyéb fórumokon ezt a problé mát érzékeltették, mindezek következtében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) soksok terv, koncepció született. Kérdésem: mikor történik meg a valós első kapavágás, amely ezt a folyamatot megfordítaná vagy megállítaná? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) (17.20) ELNÖK (dr. Áder János) : A kérdésre Kovács Kálmán államtitkár úr válaszol. KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én magam is jól emlékszem erre a bizonyos kérdésre, hiszen 1994től államtitkárként többször találkoztam ezzel az üggyel. Európa egyik
