Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 7 (67. szám) - Németh Zsolt (Fidesz) - a külügyminiszterhez - „Hol a szolidaritás Észtország iránt?” címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: - ELNÖK (dr. Áder János): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
2245 energiafegyver újbóli alkalmazásáról és s orolhatnám. Oroszország szemmel láthatóan zsarol és provokál egy másfél milliós kis államot. Két dolgot nem tudhattunk meg az elmúlt egy hétben. Nem tudhattuk meg, hogy mit gondol minderről az újszerű diplomáciai háborúról a Magyar Köztársaság kormánya. A másik dolog, amit nem tudhattunk meg, hogy milyen javaslatokkal élt az Európai Unió irányában, mert minden bizonnyal ebben a kérdésben az Európai Unió álláspontja kialakításához konstruktív módon járulhatna hozzá a Magyar Köztársaság kormánya. Kérdezem teh át a miniszter asszonyt, tudhatunke valamit mi itt, a Magyar Köztársaság parlamentjében, hogy minderről mit gondol a Magyar Köztársaság kormánya. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kérdésre Göncz Kinga külügy miniszter asszony fog válaszolni. DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindannyiunkat megdöbbentettek ezek az események és ezeknek az indulatoknak a nagysága, amelyek az Észtorszá gban történtekkel kapcsolatban a felszínre kerültek az utóbbi években. Megdöbbentettek bennünket, merthogy hatvan évvel vagyunk túl a második világháborún, 17 évvel vagyunk túl a rendszerváltáson, és egy szobor áthelyezése történt meg, ami aztán eszkalálód ott egészen odáig, amiről a képviselő úr is beszélt. Tudjuk, hogy a történelmi eseményeknek, az emlékműveknek nagyon nagy a szimbolikus ereje és a jelentősége. Tudjuk, hogy Észtországban, de a többi balti államban sem igazán oldódtak meg az orosz kisebbség gel kapcsolatos kérdések. Ennek egy vonatkozása Magyarországot is érinti. Tudjuk, hogy például Lettországban a Kárpátaljáról odakerült, csak magyarul beszélő idős emberek nem kapják meg az állampolgárságot azzal összefüggésben, hogy nem tudják letenni az á llampolgársági vizsgát. Az orosz vagy szovjet katonáknak emléket állító szobornak többféle értelmezése lehet, és sokszor látjuk a történelemben, hogy ezek az értelmezések egymásra fényképeződnek. Részben a fasizmus elleni harc az egyik ilyen, részben minda z, ami a második világháború után történt. Ami viszont nem történt meg, az a történelmi megbékélés. Tudjuk, hogy a háborúkat politikusok döntik el, indítják el; akik az életüket kockáztatják és meghalnak, azok viszont olyan fiatal emberek, akiknek nincsen beleszólásuk ezekbe a történésekbe. Őket megilleti a tisztelet és a méltóság a haláluk után is. Magyarország Oroszországgal '95ben kötött egy megállapodást a hadi sírok gondozásáról és az emlékművek ápolásáról pontosan amiatt, hogy tudjuk, hogy nagyon sok magyar állampolgár halt meg Oroszország területén is. Amit viszont elítélünk, az egyértelműen az, ami Moszkvában történik az észt követség ellen, és az Európai Unió soros elnöksége (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , Németor szág erre választ is adott, Magyarország ebben benne volt egyébként. ELNÖK (dr. Áder János) : Viszontválaszra megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Miniszter Asszony! Úgy látom, hogy nagyon másként lá tjuk a világot. Ön szerint Észtország nem nyugszik, és ezt fejtegette, hogy Észtország nem bírja feldolgozni a történéseket. Nos, úgy vélem, hogy egészen egyértelmű a helyzet, ami egy ilyen szobornak a belügyekhez való tartozását jelenti. Nem hiszem, hogy bármiféle történelmi kérdéssel igazolni lehetne azt a fajta vandalizmust, amelyet én próbáltam ismertetni.
