Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 7 (67. szám) - Dr. Nagy Kálmán (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - „Beteg vagyok, nehéz a sorsom” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: - ELNÖK (Harrach Péter):
2230 csak egy egész kis csoport nevében próbálok kérdést feltenni önhöz, amelyik a megszűnő kórházakból kiszoruló gyerekekről szól. Konkrétan azt, hogy a minisztérium miért nem tervez ett valamilyenfajta rendszert, aminek eredményeképpen ezeknek a betegeknek az átadása egyik orvostól a másikig közvetlenül történik. Ha rátekint erre a képre (Felemeli a tablót.) , olyan betegségcsoportban szenvedő gyerekeket ábrázol az évenkénti táborukban , akiknek bizony az életidejük rövid, maximum húsz év, ennyi az Egyesült Államok irodalmi adatai szerint a túlélés. Ezek a gyerekek ugyan megjelennének a svábhegyi gyermekkórházban, azonban már nem tudnak hol megjelenni. A képviselőjük ugyan bement a minis ztériumba, de ott azt a választ kapta, hogy menjenek a területileg illetékes kórházba, a területileg illetékes kórházban azonban sajnos olyan szakember, aki ezt a betegségcsoportot vezetni tudja, nincs. Éppen ezért ezek a gyerekek egyik helyről a másikra h ányódnak. Azt gondolom, hogy ugyan kisebbségről van szó, de egy országban az erkölcsi nívó minőségét, sőt az irányítás minőségét meghatározza, hogy hogyan bánunk olyan betegekkel, olyan gyerekekkel, akiknek a legnehezebb a sorsuk. Azt gondolom, hogy egysze r kiküldeni egy miniszteri biztost abba az intézetbe és utána nem szólni hozzájuk, csak azt, hogy holnapra ürítsétek ki, ez sok. Tisztelettel kérem, hogy az eddigiektől eltérően a szakmához illő alázattal válaszoljon erre a kérdésre! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Horváth Ágnes miniszter asszonyé a szó. (16.10) DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valamennyi átalakuló orsz ágos intézményben egyegy miniszteri biztos felügyeli az átalakulást. Az ő feladatuk az, hogy az átalakuló osztályokat, a dolgozókat, az ott dolgozó orvosokat, teameket továbbirányítsák az új helyekre, amiben többékevésbé már létre is tudtak jönni a megál lapodások, azaz arról, hogy az egyes teamek hol, hogyan tudják folytatni a munkájukat. A megszűnő kórházakból kiszoruló gyerekekről így tehát nem beszélhetünk, hiszen a gyerekellátás abszolút prioritás; olyan szinten elsőbbséget élvez, hogy a gyermekellátá sra jutó teljesítményvolumenek valamennyi kórházban külön meghatározásra kerültek, és nem fordíthatók semmi másra. A gyerekek ellátását ugyanúgy végzik ezután is a kórházak, mint ahogy eddig végezték. Tájékoztatnám, hogy egyébként a Svábhegyen a járóbetegszakellátás jelenleg is működik, amire a betegeknek szüksége van. A járóbetegellátás átadása, továbbadása más intézményekbe szintén zajlik, tehát garantált, hogy Budapesten meg fog tudni oldódni a beteg gyerekek ellátása. Ugyanakkor a mondatomban van egy nagyon nagy hiba, hiszen Budapestről tudok beszélni. Azt hiszem, kevés az, ha az országban egyetlenegy ilyen centrumot tudunk felmutatni; és legalább olyan fontos lenne, hogy bizony a vidéki orvosegyetemeken, a vidéki nagy centrumokban ugyanúgy folyjon eze n betegek ellátása, mint ahogy eddig is folyt, a múltban is ugyanerre sor került, hiszen megvannak az ellátóhelyek, megvannak az ellátó orvosok. A gyerekek ellátása soha, semmilyen körülmények között nem szenvedhet hátrányt; garantálnunk kell nekik az embe ri, méltóságban történő ellátást. Ugyanakkor szeretnénk további változtatásokat a rendszerben, hiszen fontos az, hogy olyanná váljon a rendszer, amely fenntartható, működtethető, és ahol a betegeknek nem kell keresniük az ellátóhelyeket. Köszönöm szé pen. ELNÖK (Harrach Péter) : Egyperces képviselői viszontválasz következik.
