Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 19 (49. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Dr. Pálinkás József (Fidesz) - az oktatási és kulturális miniszterhez - “Hány iskolát zárnak be 2007-ben?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
219 megfelelő többletforrás az átszervezés megvalósítására. Épp ellenkezőleg, miniszter úr, önök tetemes összegeket vontak ki az oktatásból. Tisztelt Miniszter Úr! Mely országból vette a példát ahhoz, hogy forráskivonás mellett fél év alatt gyökerestül felforgassa a magyar közoktatást? Kérem, adjon felvilágosítást itt, a parlament nyilvánossága előtt, hogy hány iskolát zárnak be, hány iskola bezárásával, tagintézménnyé nyilvánításával számol 2007ben. Tisztelt Miniszter Ú r! Hány diákot és hány pedagógust érint ez a lépés? Miniszter úr, hány pedagógus elbocsátásával számol ezen átszervezés során? Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Válaszadásra megadom a szó t Hiller István miniszter úrnak. A miniszter urat illeti a szó. DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Közoktatásunk átalakításának az a célja, hogy az alapkészségeket megerősítsük a gyermekeknél; hogy jól megtanuljanak írni, jól tudjanak olvasni, jól tudjanak számolni, és értsék az elolvasott szöveget, ez a cél. Ma sajnos nem ez a helyzet. Tisztelettel kérem, ne egy felmérésből, több felmérés összevetéséből ön is lássa át azt a helyz etet, ami arról ad tanúbizonyságot, hogy részben uniós összehasonlításban, részben az OECDországok hasonló korú diákjainak, gyermekeinek tudását összehasonlítva elsősorban a praktikus ismeretek, a szövegértés, de hasonlóképpen az alapvető matematikai isme retek, az olvasás és az írás tekintetében is súlyos problémákkal nézünk szembe. Ennek a megerősítése, tudniillik a helyes megoldás megtalálása a cél. Úgy látom, ön, képviselő úr, erre azt mondja, hogy ne csináljunk semmit. Egy árva mondata nem volt, képvis elő úr, egyetlenegy árva gondolata nem volt arról, hogy mégis mi az ön javaslata, hogyan képzelik el, mit mond arra a problémára, ami nemcsak a kormányt, hanem az egész parlamentet és természetesen az egész magyar oktatásügyet érinti. Tisztelt Képviselő Úr ! 1990ben a hagyományos értelemben vett általános iskolás korú diákok száma 1 177 612 volt; tíz évvel később, 2000ben 960 790; 2006ban, a mostani tanévben 845 592, és - már megszületettek azok a gyermekek, akik az elkövetkező tanévben lesznek iskolások - vélhetően 2010ben 755 ezer körüli lesz az általános iskolás korú diákjaink száma. Ez azt jelenti, képviselő úr, hogy húsz év alatt, 1990 és 2010 között több mint 400 ezerrel csökkent az általános iskolás korú diákok száma Magyarországon. Ugyanakkor 415 olyan iskolánk van, ahol kevesebb a diákok száma, mint száz; 244 olyan iskolánk van, ahol az első és a negyedik évfolyam között száz fő alatti a létszám; ötven fő alatti iskolánk, képviselő úr, 224 van, és van olyan iskolánk - nem osztályunk, iskolánk , a hol kevesebb diák tanul, mint húsz. Egész egyszerűen meg kell tudni tenni azokat az átalakításokat, amelyeknek ha jó részéről egyébként ön élet közeli tapasztalatot szerez, számos szülő már megtette a saját maga javaslatát. Soksok helyen, ahol van egy Sko dájuk vagy Volkswagen Golfjuk, reggelente beültetik a gyermeket a hátsó ülésre, és hét kilométerrel arrébb egy jobb minőségű iskolába viszik, ahol egyébként az alapkészségeket, írást, olvasást, számolást, szövegértést megtanulják. Önök hibát vétettek, képv iselő úr, hibát, súlyos hibát, amikor a kistérségi társulásról szóló törvényjavaslatot a nyáron elutasították. Hibát vétettek, méghozzá hosszú távra; őszintén remélem, hogy belátják. Biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben az, amelyik a színvonalra és nem a mennyiségre, az, amelyik a versenyképességre és nem önmagára a számra helyezi a hangsúlyt, az önök számára is meggyőző lesz. Addig azonban nem marad más, mint hogy ön saját véleményének eltitkolása mellett, saját gondolatai, megoldási javaslata elrejtés e mellett csak kérdez. Tegye ezután is, én szívesen válaszolok! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
