Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 19 (49. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
212 A másik kérdés azo nban a párt- és kampányfinanszírozással, a tiszta közélettel kapcsolatos, pont azokkal a dolgokkal, amelyekben éppen az MDF és az SZDSZ nagyon nagy elkötelezettséggel, eltökéltséggel lépett föl az utóbbi pár hónapban. Én azt tudom mondani, hogy engem a pol itika csak úgy és csak akkor érdekel - és remélem, ebben a Házban nagyon sokan vagyunk ezzel így , hogyha ki tudjuk tisztítani ezt a rendszert. Hogyha a saját gyakorlatunkkal, az állam működésével, a pártok finanszírozásával mintát adunk arra, hogy milyen viselkedést várunk el a kisemberektől és a vállalkozóktól, hiszen csak akkor tisztíthatjuk ki a fekete- és a szürkegazdaságot, csak akkor kérhetjük számon az adótudatos magatartást, csak akkor gátolhatjuk meg az adóelkerülést, csak akkor követelhetünk mor ált a magyar emberektől, hogyha mi, képviselők, parlamenti pártok és kormány maradéktalanul ezt képviseljük a saját működésünkben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisz telt Képviselőtársaim! Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, ugyancsak napirend előtt kíván szólni: “Reformok és ellenzők” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Kép viselőtársaim! A politikai viták középpontjában, nyilván nem véletlenül, nap mint nap az áll, hogy különböző területeken kelle változtatni, szükség vane változtatásra, szükség vane reformokra, avagy éppen nem kell semmit sem csinálni. A mai nap is az eg yik napirend előtti felszólalásnak ez volt a témája. És valóban érdemes feltenni a kérdést, hogy kelleneke egyáltalán reformok, kelle a változtatás, és itt a lehetséges válaszok kétfelé ágaznak. Az egyik válasz az, hogy igen, kell valamit csinálni, de ne m azt, nem úgy és nem akkor. Persze, akik ezt mondják, adósak maradnak azzal a válasszal, hogy jó, de akkor mit, hogyan és mikor kellene csinálni. Én úgy látom, hogy azok részéről, akik elvben elfogadják, hogy a különböző, majd a későbbiek során nevesítend ő területeken változtatásokat hajtsunk végre, valójában nem rendelkeznek megvalósítható, az adott terület problémáit megoldani segítő változtatásokkal. Van azonban egy másik vélemény is, és én ezt tartom, tisztelt képviselőtársaim, a mai politikai közéletü nk legnagyobb hazugságának, amelyik azt mondja, hogy nem kell változtatni semmit, sőt tulajdonképpen minden változtatás a gonosz kormánykoalíciótól ered, nincs más feladat, mint megbuktatni őket, és ebben az esetben minden mehet tovább a régi módon. Részbe n erről szólt Orbán Viktor legutóbbi beszéde, ezért gondolom azt, hogy Orbán Viktor beszéde e tekintetben hazugságok halmazát tartalmazta. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Tisztelt képviselőtársaim, mert ha megnézzük a különböző vizsgálatokat arról, hog y például a magyar diákok felkészültsége és ilyen értelemben vett versenyképessége milyen, akkor azt találjuk, hogy sajnos az európai országok között az utolsó helyeken kullognak. És akkor tegyük fel a kérdést, hogy miért is ne kellene ezen változtatni; mi ért is ne kellene keresnünk azokat a megoldásokat, amelyek hatékonyabbá teszik az oktatásunkat, amelyek lehetővé teszik, hogy a magyar gyerekek megalapozott tudással kerüljenek ki az iskolából? Vagy ha a közigazgatásra gondolunk, akkor jó az a színvonalú s zolgáltatás, amit különböző területeken nyújtunk az embereknek? És ha nem, akkor miért ne keresnénk a megfelelő megoldásokat? Vagy ha a tömegközlekedési szolgáltatásra gondolunk, akkor jó az a színvonal, amit jelenleg adunk az adófizetők pénzéért? Nem kell ene megkeresni a hatékonyabb lehetőséget? Az adórendszer jó a mai magyar gazdaság versenyképességének, vagy gondolkodnunk kell - az összes nyűgünk, problémánk mellett is - az adórendszer átalakításáról? Én biztos vagyok benne, hogy igen, tisztelt képviselő társaim, kell. Vagy itt van a magyar egészségügy helyzete. Minden statisztika azt mutatja, hogy az európai országok átlagához képest hat évvel korábban halnak meg a magyarok, és tíz évvel korábban betegszenek meg, mint európai társaik. Miért akarjuk elfoga dni ezt a helyzetet? Miért ne tennénk
