Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 23 (65. szám) - Egyes törvényeknek a tizenharmadik havi illetmény kifizetési rendjével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2025 ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Nem jelentkezett senki sem. Megkérdezem Csizmár Gábor államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni az imént elhangzottakra. Parancsoljon! CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy az Országgyűlés lényegében az aktuális kormányoktól függetlenül, mintegy íratlan szabályként akceptálni szokta a bérmegállapodásokat, legyen az akár az országos bérmegállapodás, ami általában az év végén köttetik meg, legyen az akár a közszférára vonatkozó b érmegállapodás. Tényleg mintegy íratlan szabályként, függetlenül attól, hogy éppen ki van kormányon, az Országgyűlések szokták ezt akceptálni, mintegy legitimálni a törvényekben. Most is erre tettünk kísérletet, bár úgy látom, hogy a fideszes képviselők el felejtették, hogy amikor a fideszeskisgazda kormány volt olyan helyzetben, akkor hasonlóképpen, bár nem mindig születtek bérmegállapodások, de amikor született, akkor ugyanúgy a kormány behozta ide az Országgyűlés elé, és támogatta. Erre azért szeretném e mlékeztetni őket. (20.30) A másik, amire szeretném emlékeztetni a képviselőtársakat, hogy a közszférában a reálbérek 2000 óta 60 százalékkal - jól hallják: 60 százalékkal - emelkedtek, ezen belül 20022006 között több mint 40 százalékkal. Ha tudnának mutat ni akár Európában, akár a világon még egy olyan országot, ahol a közszféra ilyen reálbéremelkedést tudhat magáénak, akkor szívesen meghallgatom ezen országok megnevezését; nem nagyon fognak tudni. Tilki és Révész Máriusz urak mindenféle jelzőkkel illették a javaslatot. Révész Máriusz úrnak szeretném mondani, hogy szó sincs szemfényvesztésről, mindjárt le fogom vezetni, hogy miért is, de először elvileg. Ha valamennyi szakszervezeti konföderáció és valamennyi önkormányzati érdekképviseleti szervezet, tehát mind a hat szakszervezeti konföderáció és mind a hét önkormányzati szövetség támogat egy megállapodást, sőt az annak megfelelő törvényjavaslatot is, akkor persze önök gondolhatják, hogy pápábbak a pápánál, de illő visszafogottságot szeretnék javasolni, hi szen az érintettek, a munkavállalók képviselői, és az érintettek, a munkáltatók képviselői egyetértettek ezzel a javaslattal. Éppen ezért kénytelen vagyok a tárgyalópartnereim nevében is visszautasítani, hogy ilyen jelzővel illessék a megállapodást. Kötele sségem ez azért, mert személyesen vezettem a tárgyalásokat november és február között, és nem hagyhatom, hogy akár a tárgyalópartnereimet is ilyen jelzőkkel illessék. Révész Máriusz itt furcsállta, hogy most került elő a 4,1 százalék meg a hozzá kapcsolódó költségvetési hatás. Ha egy percig számol a képviselő úr, akkor elég gyorsan maga is rájött volna erre a számításra, hiszen a 13. havi javadalmazás az 8,3 százalékot jelent keresetben, ha ennek a felét veszem, akkor ez 4,15 százalék. Nem kell ehhez különl eges csoda, hogy ezt kiszámolja, és ha megnézi a költségvetési törvényben a fő számokat, akkor ennek a költségvetési kihatását is elég gyorsan ki lehet számolni. Éppen ezért szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy nemcsak statisztikailag fog növekedni 20 07ben és 2008ban a keresete a közszférában dolgozóknak, hanem a valóságban is. Nem kell hozzá bonyolult matematikai ismeret, hogy kiszámoljuk, hogy ha valaki általában egy évben egyszer kap 13. havi fizetést, akkor ha 2007ben másfélszer kap 13. havi fiz etést, meg 2008ban is másfélszer kap 13. havi fizetést, akkor ez mégiscsak több mint az egy. Ez általános iskola első osztály, tehát nem kell hozzá bonyolult iskolai végzettség, hogy ezt kiszámoljuk. Azt gondolom, hogy ebből le kéne vonni azt a következte tést, hogy nemcsak statisztikailag, hanem valóságosan is növekedni fognak a keresetek a közszférában, mégpedig az inflációhoz közel eső mértékben a keresetek, úgy, hogy közben nem sérülnek a konvergenciaprogramban megfogalmazott célkitűzések.
