Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 23 (65. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
1930 is. Azonban, ha mégis változtatni akarnak, a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az előbb felsorolt kérdések egyértelmű me gváltoztatása nélkül nagy hazárdjátékba kezdene a tisztelt Ház. Ezért ismételten kérem miniszterelnök urat, fontolja meg javaslatunkat. Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szé pen, képviselő úr. Frakcióvezetőhelyettes úr után miniszter asszonynak adom meg a szót, hogy reagáljon a kormány részéről. Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter asszonyt illeti a szó. DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter : Köszönöm szépen, elnök ass zony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A reform fontos mérföldkövein jutottunk túl, jelenleg a stabilizálás és a stabilizálódás időszakát éljük. A reform utolsó, de egyben legfontosabb döntése áll előttünk. Döntenünk kell a bizt osítási rendszerről, arról, hogy milyen rendszer keretezze be a meghozott intézkedéseket, hogyan alakuljon a finanszírozási rendszer Magyarországon. Ha meg akarjuk őrizni az eredményeket, amik vannak jócskán, hiszen naponta beszámolunk róluk, ahhoz mindenk éppen fontos, hogy a politikától mentes, hatékony, jó minőségű rendszert alakítsunk ki. Ehhez azonban szükséges a pénzügyi mechanizmusok átalakítása. Kompromisszumos javaslatra törekszünk; olyan kompromisszumos javaslatokra, amelyek szakmai viták során ker ülnek kidolgozásra, és szakmai döntés születhet. A jelenlegi rendszeren folyamatos a politikai nyomás, nem kell ezt magyaráznom, ami lehetetlenné teszi a szakmai döntéseket. Hiányzik az érdekeltség, ami az ellenőrzés, a korrekciók elmaradásához vezet. A re ndszerünk pazarló, nem működik hatékonyan; nagyon drágán működik, nagyon sok a pazarlás a rendszerben. Az MDFhez hasonlóan mi is alapelvnek tartjuk a nemzeti kockázatközösséget, szolidaritásnak hívjuk ezt a fogalmat. Igen, ugyanazt gondoljuk, mint önök, k épviselő úr, fontos, hogy az egységes nemzeti kockázatközösség fennmaradjon, létezzen. Hiszen csak így biztosítható, hogy mindenkinek jusson ellátás, hogy ne maradhasson ki senki sem az ellátásból. A versenyt is jó és szükséges elemnek tartjuk. Hiszen csak a verseny tudja biztosítani az ellátórendszer folyamatos minőségi fejlődését, amire jelenleg semmilyen ösztönző nem működik. Az állami szerepvállalás pedig a biztonság miatt szükséges. Azt gondoljuk, az államnak igenis szerepe kell hogy legyen és maradjon , hiszen így garantálható az egyenlő ellátás elve, és így garantálható az, hogy ne alakuljanak ki gazdag- és szegénybiztosítók. A nemzetközi tapasztalatokat érdemes elemezni, nagyon sokat lehet belőlük tanulni, azonban mindenkit féltve óvnék a nemzetközi t apasztalatok egy az egyben történő adaptálásától. Más az alkotmányos rendszerünk, mások a tradícióink, más a kultúránk. Olvassunk, tanulmányozzunk, vonjuk le a következtetéseket, és csináljunk magyar rendszert. Csak így működhet bármilyen rendszer. Ilyen e z a rendszer, amit mi javaslunk; egy vegyes modellt javaslunk, ahol a járulékfizetés az APEHen keresztül történne, és egy állami alapkezelőhöz jutna. Fontosnak tartjuk, hogy ez az alapkezelő ossza szét a biztosítók között a járulékot. Gondoljanak csak bel e! Ha összehasonlítunk egy magas jövedelmű, fiatal, egészséges vállalkozót, aki ráér hetente háromszor sportolni, mindent megtesz az egészségéért, az fizet egy relatíve magas összegű járulékot. Vele szemben ott van a nyugdíjas, aki a nyugdíjából él, öröksé gként hozza magával a múltját, ami nem más, mint például hogy hogyan, mennyire él egészséges életmódot. Emiatt betegebb, sok komplikációval, sokba kerül az ellátása, és gyakorlatilag járulékot nem fizet, hiszen az állam jelenik meg utána mint befizető. Az általunk elképzelt rendszerben mind ennek a fiatal vállalkozónak, mind a nyugdíjas idős hölgynek ugyanaz jár, ugyanannyi ellátás jár. Ha bármelyikük beteg, ugyanúgy jár nekik az ellátás. Erről szól a kockázatkiegyenlítés, erről szól az az elv, hogy a bizto sítóknak ne legyen érdekük különbséget tenni a gazdag vállalkozó és az idős nyugdíjas hölgy között, ugyanolyan szívesen fogadják mind a kettőt,
