Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 3 (62. szám) - A „Legyen jobb a gyerekeknek!” nemzeti stratégiáról 2007-2032. címmel országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1659 Nem elég azonban általánosságban javítani az óvodai és bölcsődei ellátások mennyiségi és minőségi mutatóin, hanem különösen nagy gonddal kell a támogatásokat célozni a magas szegénységi kocká zattal jellemezhető társadalmi csoportokra. A legnagyobb szegénységi koncentráció részben a leghátrányosabb helyzetű földrajzi térségeket, részben a legalacsonyabb iskolai végzettségű csoportokat - mindenekelőtt a kevéssé iskolázott, nyolcosztályos vagy an nál alacsonyabb iskolai végzettségű csoportokat - jellemzi. Döntő jelentőségű kérdés az, hogy minél több gyerek járhasson jó minőségű óvodába és bölcsődébe, hogy különösen a szegénységben élő gyerekek számára már kicsi koruktól legyenek elérhetők a korai k épességgondozás módszerei. Számos hazai és külföldi vizsgálat bizonyítja, hogy az iskolai pályafutás sikeressége vagy kudarcai elsősorban a korai életkor feltételeivel, körülményeivel magyarázhatók. A korai életkorban tett befektetések hozamaihoz képest a későbbi kiegyenlítő beavatkozások sokkal több erőfeszítéssel eredményezik ugyanazokat a sikereket. E tényt a pszichológusok, gyógypedagógusok már régen ismerik, napirendre azért kerülhetett, mert egyértelmű hasznait a közgazdászok 2030 év eredményeit elem ezve már igazolni is képesek. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A szegénység - ezen belül a gyermekszegénység - összetett jelenség. A szűkös és bizonytalan jövedelmek létbizonytalanságot, tehát elégtelen és egészségtelen táplálkozást, rossz lak ásviszonyokat, sok kielégítetlen alapszükségletet és szorongást jelentenek. Magyarországon 2006ban 1 266 295 háztartásban 2 064 793 tizennyolc év alatti gyermek élt. A családok többsége - több mint 65 százaléka - nevel ma gyermeket Magyarországon. A stati sztikai adatok alapján a gyermekes családok a többieknél szegényebbek. Az összlakosságból 12 százalék, a gyerekek közül 19 százalék, 420 ezer gyermek él egy széles körben elfogadott szegénységi küszöb alatt. A létminimum alatt 2004ben a lakosság 28 százal éka, a gyerekek 40 százaléka, azaz 850 ezer gyermek élt. A gyermekszegénység elleni küzdelem leghatékonyabb módja a gyermekszegénység kialakulásának megelőzése. A nemzeti stratégia ennek érdekében egyrészt már a gyermek születésének pillanatától meghatároz za az esélyei növeléséhez szükséges intézkedéseket, a korai készség- és képességfejlesztést, másrészt felismeri, hogy a gyermekszegénység és a családok helyzete, a szülők foglalkoztatottsága, jövedelmi helyzete, a lakáskörülmények nem választhatók el egymá stól; a két problémát együtt kell kezelni. Tisztelt Ház! A program megvalósításának csak akkor lehet esélye, ha az összefüggő, egy irányba tartó részfeladatok, lépések és intézkedések rendszerszerű változásokat képesek generálni a gazdaságitársadalmi, pol itikai és közszolgálati rendszerben. A gyermekszegénység jelentős mértékű csökkentése több évtizedes erőfeszítéseket igényel, ezért is szükséges egy 25 évre szóló, generációs programot alkotni. A gyermekek esélyeinek kiegyenlítéséért megteendő lépések, int ézkedések szorosan összefüggnek az ország átfogó gazdasági és társadalmi céljaival. (9.50) A gyermekszegénység csökkentéséhez átfogó, minden ágazatra kiterjedő intézkedésekre van szükség. A probléma megoldása komplex megközelítést igényel, vagyis azt, hogy az egyes területeken - oktatás, egészségügy, szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatások - egymással összhangban álló, egymásra épülő intézkedések szülessenek. A nemzeti stratégia egy generáció alatt három átfogó cél megvalósítását tűzi ki. Az első: jelentősen, a jelenleginek töredékére csökkenjen a gyerekek és szüleik szegénysége, és ezzel egyidejűleg közeledjenek egymáshoz a gyermekek továbbtanulási esélyei, életkilátásai. Másodszor: szűnjenek meg a gyermeki kirekesztés és szegregáltság, a mélyszegénység szélsőséges formái, csökkenjen az életesélyeket romboló devianciák előfordulása. És harmadszor: alapvetően alakuljon át azon intézmények és szolgáltatások működési módja és szemlélete, amelyek ma hozzájárulnak a szegénység és kirekesztés újr atermelődéséhez.
