Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 2 (61. szám) - A Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2004. január 1-től 2004. december 31-ig terjedő időszakáról szóló beszámoló, a Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2004. január 1-től 2004. december 31-ig terjedő időszakáról szóló beszámoló elfo... - ELNÖK (Harrach Péter): - HOCK ZOLTÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1635 tanulságosnak érzek és megfontolandónak gondolok. Azt gondolom, ennek a 2004es és 2005ös besz ámolónak ez az üzenete, hiszen az egész felszólalást azzal a kérdéssel kezdtem, hogy mi értelme van a 2004es és 2005ös beszámolót tárgyalni. (19.40) Ha ezeket a tanulságokat közösen levonjuk, akkor azt gondolom, hogy volt értelme ezen beszámoló megtárgya lásának, és a jövőre nézve nemcsak az Országgyűlésnek, hanem a regnáló és működő kuratórium, és különösképpen a regnáló és működő elnök számára is van üzenete ennek a beszámolónak és ennek a vitának. Tehát azért mondom, hogy ebben a vitában számunkra az eg ész médiapiacot kell tekinteni, számunkra a Duna Televízió és az alapítványa beszámolójának az egyik legfőbb üzenete, hogy ellen tudunke állni, tudunke valamifajta megálljt parancsolni annak az elbulvárosodási folyamatnak, ami ma Magyarországon zajlik, l ehetségese az, hogy az értékrendi gondolkodás valamilyen módon ebben az országban teret nyerjen. Ez a mi közös felelősségünk, nem pártpolitikai kérdés, ez értékrendi kérdés, és ha ebben valamit tudunk tenni, akkor tudjuk segíteni a Duna Televízió munkáját , és akkor számon kérhetjük a Duna Televíziótól, hogyha ebben a munkában tudtuk őket segíteni. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Hock Zoltán képviselő úrnak, az MDF vezérszónokának. HOCK ZOLTÁN , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönö m a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy ebben az esztendőben lesz 15 éves a Duna Televízió, hiszen ’92ben alapíttatott, és meglehetősen szívbe markoló körülmények között, hiszen ’92 augusztusában volt Budapesten a sok évtizedi g, addig meg nem tartott magyarok világkongresszusa, ahol is megfogalmazódott az az elemi igény, hogy a határon túl élő magyaroknak, a diaszpórának eljuttassuk a magyar kultúrát, a magyar üzeneteket. És ha közösen visszaemlékszünk rá, akkor a Székelyföldön , amely soksok évtizeden keresztül teljes egészében el volt zárva a magyar televíziózástól, ahogy az akkori beszámolók szóltak, vigyázzállásban, könnyeiket morzsolgatva nézték a magyarul megszólaló televíziókészüléket; azt gondolom, hogy mindenképpen nagy on fontos. Azért tartottam lényegesnek erre a körülményre is kitérni, mert mi a Duna Televíziót nemcsak egyszerűen a médiaszolgáltató piac egyfajta bővítésének tekintjük, hanem a XX. század végének egy fontos kulturális eseményének is tekintjük, egy olyan hídnak, egy olyan eszköznek, amely a szétszórt magyarságot valamilyen szinten összetartja. És azt gondoljuk, hogy a Duna Televízió az elmúlt 15 esztendőben ennek a kívánalomnak megfelelt. 2004 és 2005 - ennek a két gazdálkodási évnek a beszámolóját tárgyal juk, és többen megfogalmazták azt, hogy miért most, mi ez a késés, és mintegy szemrehányást tettünk a Hungária Közalapítványnak, hogy miért most került a Ház elé. Valamennyien tudjuk, hogy nem most küldték meg ezt a beszámolót, ezt már két évvel ezelőtt me g egy évvel ezelőtt küldték el, a Ház elé egyáltalán most tudott csak kerülni, és azt gondolom, hogy a saját sorainkban, a saját házunk falai között kell az okokat keresni, hogy ez miért történt meg. Ugyanakkor mégis jó, hogy itt van ez a beszámoló, mert a z embernek hiányérzete van, hiszen ha a magyar közszolgálati médiáról beszélünk, akkor okszerű és célszerű lett volna, ha egyúttal tárgyaljuk a Magyar Televízió Közalapítvány beszámolóját, tárgyaljuk a Magyar Rádió Közalapítvány elnökségi beszámolóját, mer t azt gondolom, objektívebb és adekvátabb képet tudnánk alkotni a magyar közmédiumnak a helyzetéről, ha a másik két intézmény is itt lenne. Nemrégen itt járt az ORTT beszámolója, de a Magyar Televízióé, illetve a Magyar Rádióé nem, ezért önmagában mindenké ppen dicséretesnek tartom, hogy legalább a Hungária Közalapítvány beszámolója eljutott idáig. Nagyon fontos körülmény az, hogy 2005ben a közalapítvány, illetve a televízió gazdálkodása pozitív lett. Becsülettel bevallom, én nem vagyok ettől egyáltalán bol dog. Úgy gondolom, hogy egy
