Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 27 (60. szám) - „Vidékfejlesztés vagy falurombolás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
1456 Azt gondolom, hogy nem hangzatos szónoklatokra van szükség és drámaian láttatni, hogy milyen rossz a helyzet. Természetesen nagyon jó példákat, nagyon hangzatos ill usztrációkat el lehet engedni itt a parlamentben, ugyanakkor meg kell néznünk, hogy mi az, amit tudunk tenni, hogyan tudunk programot kínálni a vidéken élő embereknek, hogyan tudunk segíteni nekik a felzárkóztatásban, hogyan tudjuk jobb helyzetbe hozni a v idéki, kistelepülési iskolákat; hogyan tudunk tenni azért, hogy a vidéken élő emberek, gyerekek, felnőttek, időskorúak jobb szolgáltatásokat, jobb életminőséget kapjanak, hogy jobban, könnyebben érjék el az egészségügyi szolgáltatásokat, hogy jobban és kön nyebben érjék el, magasabb színvonalon az oktatási szolgáltatásokat, hogy biztonságot nyújtson számukra a szociális ellátás, hogy olyan fejlődést indítsunk el, olyan fejlesztési programokat valósítsunk meg, amelyek komplex módon kezelik a vidéken élő ember ek problémáit. Ne egyszerűen odaadjuk a pénzt, mintegy szétszórva a szélben, különböző településekre, és azt mondjuk, hogy csináljatok vele valamit, mert ezzel csak szétforgácsoljuk az energiáinkat, és olyan helyzetet teremtünk, amiből nem fenntartható fej lődés valósul meg, ahol nem biztosítjuk az emberek számára, hogy az elköltött milliárdok jól hasznosuljanak. Nem az a cél, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyegy településen, kistelepülésen vagy nagyobb településen a főterek, a főutcák rendbetételére adju nk forrásokat, mert ezek a források el fognak porladni. Pár év múlva, tíz év múlva újra rendbe kell tenni a főteret, újra fel kell újítani az utcákat. Olyan fejlesztéseket kell elindítanunk, ami az életminőséget javítja, a foglalkoztatási helyzetet javítja , azt biztosítja, hogy ott az emberek meg tudjanak élni, boldogulni tudjanak, ott szerezzenek jövedelmet, ott tudják biztosítani az intézmények működőképességét. Azt gondolom, hogy ebben az időszakban, amikor az új fejlesztési terv programját készítjük, és amikor a vidéknek programot kínálhatunk, akkor elsősorban ezekre a kérdésekre kellene jó válaszokat adnunk. Arra hívom fel a képviselőtársaim figyelmét, hogy ebben a vitában legyünk tárgyszerűek, és beszéljünk egy kicsit többet a jövőről felelősséggel. Kö szönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A KDNP szónoka következik, Hoffmann Rózsa képviselő asszonyé a szó. DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Tisztelt Országgyűlés! „Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ismerjük mindannyian Tamási Áronnak ezt a gyönyörű szép gondolatát. Ebben az országban körülbelül 3 millió ember a falujában van otthon. A politikának pedig meglátásom szerint, meglátásunk szerint az a feladata, hogy az embereket ott, ahol laknak, ahol szeretnek lenni, hozzásegítsék ahhoz, hogy emberhez méltó, teljes életet tudjanak élni, legyen ez falu vagy legyen ez nagyváros. Mi kell ahhoz, hogy a faluban teljes életet lehessen élni? Kell munkahely, kell közlekedés, kell egészségügy, kell szolgáltatás, infrastruktúra, templom, család és iskola. Én erről az utóbbiról szeretnék röviden szólni. (12.10) Szabó György képviselő úr előttem egykét órával azt mondta, hogy az iskola nem fogja megmenteni a falut. Kérdezem, hogy milyen tudományos kut atásra alapozza ezt a véleményét. Semmi nem igazolja ezt az állítást. Azt azonban tapasztalati úton sokszor igazoltuk már, hogy az a falu, ahonnan eltűnik az iskola, pusztulásra van ítélve. Ezért tehát a vidékfejlesztés, a falu megtartása szempontjából az iskola és a család, amely gyerekeket küld az iskolába, létfontosságú. Gyermekek ott születnek, ez is tapasztalati tény, számos interjú bizonyítja, ahol a szülők előre látják, hogy a gyermekeik megfelelő iskolába fognak tudni járni; ahol nem lesznek annak k itéve, hogy esőben, hóban, fagyban soksok kilométert utazzanak azért, hogy eljussanak egy olyan iskolába, ahol ugyan talán korszerű eszközök vannak, de életkörülményeik jelentősen romlanak a sok utazás és a nagy embergyárak miatt.
