Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 27 (60. szám) - „Vidékfejlesztés vagy falurombolás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1451 regionális gazdaságibizalmi kapcsolatok kiépítésével. Azt hihetnők, hogy ez az Unió által több évtizedre megfogalmazott, jó ideje gyakorolt szintkiegyenlítési munka, miután értelmes emberek számára példákkal bizonyítottan hatásos, s a demokratikus elveknek megfelel, a köz által itthon is elfogad ott. Ez bizony nem így van. Nézzünk néhány példát, mutassuk be, hogyan áll a vidékfejlesztés kérdéséhez, szereplőihez a társadalmi közhangulat, valamint a felelős magyar kormányzat! Karsai Péter képviselőtársam a mezőgazdaságot hátrányba hozó, a versenytár sakénál lényegesen nagyobb forgalmiadóterhek miatt intézett kérdést a tárca képviselőjéhez. A képviselők többsége - mondhatjuk nyugodtan , természetesen elfogadta az államtitkári választ, melynek egyetlen adata sem felelt meg a valóságnak. Még ez sem kül önös, hiszen sok mindent láttunk, hallottunk már, de az alábbi idézet sok mindent elárul a hozzáállásról, és itt idézem az államtitkár urat: „Én azt gondolom - és itt az őstermelők kapcsán az írásbeli anyagban utal is a képviselő úr a kompenzációs felárra, egyéb ügyekre , tudja, itt az az alapvető probléma, hogy 1,1 millió őstermelői igazolvány van jelenleg forgalomban, s ebből 12 ezer az, aki hivatalos adóalany. Tehát van egy olyan réteg, amelyik gyakorlatilag adócsalásra használja - nem tudok mást mondan i - ezt az igazolványt.” (Gőgös Zoltán: Ez így van.) Nemcsak az a minősíthetetlen, hogy egy államtitkárnak nincs fogalma, hogy nagyságrendben mekkora a kör, az őstermelők nincsenek 600 ezren sem, de őket még csak nem is potenciális, hanem hivatásos adócsal óknak tekinti. Nos, ez valahol minősíti a szaktárca hozzáállását. Átérződik ebből a megjegyzésből a mély ellenérzés a gazda, a gazdálkodó iránt, aki tulajdonát saját eszközeivel és erejével művelő, minden baloldali formáció rémálma és maga festette ellensé ge, a tradicionális középosztály tagja. Vagy stratégiákat készítünk - elhangzott szintén Kis képviselő úr szájából. Ezzel elérkezünk egy generális problémához. Képviselőtársaim közül az ágazattal, pontosabban a vidékfejlesztéssel foglalkozóknak semmilyen g ondot nem jelentene az elmúlt tizenöt esztendőből körülbelül húsz, nagy vehemenciával megindult, majd csendesen elhalt vagy hibernálódott programot, fejlesztési elképzelést felsorolni az ágazat területéről. A most ismert vidékfejlesztési stratégiák alapkon cepciója nem valódi vitákban kristályosodott ki, sem a hazai lehetőségeken nem alapul, sem a nyugati mintákat nem követi. Nem alapul például átgondolt termőföld- vagy birtokpolitikán, hiszen ezeknek nyugati önvédelmi mintájú jogi szabályozása önmagában éve ket követelne meg. Az ellentmondásokat órákon át lehetne sorolni. Kiállnáe a kritikát a kedvezőtlen adottságú területek besorolása? Valóban a mezőgazdaság, a vidék érdekét szolgálja? Egészen biztosan nem. Ellentmondásosak az uniós vidékfejlesztés szemléle tével a meghirdetett egyéb programok. Tételes felsorolásra itt nincs idő, de bizonyos például, hogy nem az európai mintájú, életképes kisgazdaságok körét fogja gazdagítani az az etanolprogram, mely Európa legnagyobb etanolgyárait fogja kiszolgálni a minisz terelnök korábbi nyilatkozatai alapján. Nem illeszkedik ez a nagygazdaságokat igen előnyösen kiszolgáló elképzelés szomszédaink racionális, valóban vidékfejlesztési igényeket kielégítő gyakorlatához. Sok százból emeljük ki a gyorsuló ütemben terjedő lengye l gyakorlatot, amely a kisüzemekhez, kis szövetkezetekhez rendeli a bioüzemanyag- és a biomasszaelőállítás és felhasználás lehetőségét, egyben támogatja az ehhez szükséges technológiai beszerzéseket, és ehhez a gyakorlathoz alakítja uniós elfogadottság m ellett a jövedéki szabályozást is. Ez valódi vidékfejlesztés, amely teret ad a termelőnek, esélyt ad a vidéken maradáshoz, és nem szakítja szét az energiastruktúrát alapanyagot termelő és feldolgozó szektorra, egy helyen, egy kézben a termelői kockázat és az eredmény. Még egyszer mondom: helyben marad az egész struktúra. Ez a valódi vidékfejlesztés. És nálunk? Vagy nézzünk mást! Magára hagyja a tárca várhatóan a gyümölcstermelő gazdaságokat, ezeket a túlnyomó részben helyben lakó gazdálkodók által művelt, n agy értékű és sok munkáskezet foglalkoztató gazdaságokat. A farmtámogatás tervezett formában és időben történő átvétele a versenytársainknál jóval alacsonyabb szinten konzerválja ezeknek a gazdaságoknak a támogatását, garantálja gyors sorvadásukat. S ha ré málmaink szerint megvalósul az egy gazdaegy falu modell,
