Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 13 (48. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
145 Mi itt, ebben a parlamentben 1 998. március 16án elfogadtuk ezt a most módosításra szánt törvényt, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló ’98. évi XXVI. törvényt, amely személy szerint nekem és a képviselői munkámnak egy felejthetetlen pillanata, mert ezt a törvényt, mondom ezt nagy hangsúllyal most, amikor a módosításról van szó, ellenzéki képviselőtársaimnak a figyelmébe ajánlva, az összes gyermekbetegségével együtt azon a napon ez a Ház 309 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül tudta elfogadni. Pedig hát látjuk, hogy nagyon kezdetleges törvény volt ez, amit annak idején Szigeti György képviselőtársammal benyújtottunk, sok mindent lehet benne csiszolni, cizellálni, alakítani, tettük is az elmúlt években néhányszor, de hát mérföldkő jel entőségű volt, hogy megszületett. A törvénynek csak egyfelől volt az a célja, hogy valóban a fogyatékkal élő emberek hátrányait megpróbálja törvényben rögzítetten enyhíteni, esélyegyenlőségüket megalapozni. A másik, sokszor kimondott célja az volt, hogy in duljon el egy szemléletváltás a társadalomban. Azt kell mondanom, hogy ez a szemléletváltás elindult. Lehet ezt a kérdést nézőponttól függően, a személyiségtől függően pesszimistán szemlélni, de lehet optimistán is szemlélni. Lehet és valószínű, aki abból indul ki, hogy milyen tengernyi feladat van még előttünk, hogy az esélyek egyenlősítése szempontjából hányszor botlunk akadályokba, hogy ez az ember azt mondja, hogy sehol nem tartunk, de ha valaki azt is nézi, hogy honnan indultunk el, és ez alatt a nem i s tíz, csak kilenc év alatt mennyi minden kezdett el megváltozni az életünkben, odáig, hogy ma már a világ legtermészetesebb dolga nagyvárosban rámpákkal építeni járdákat, akkor azt gondolom, okkal lehetünk akár optimisták is, mert tényleg elindult valami, valami, ami nagyon fontos és jó. Rátérve az előttünk fekvő törvényjavaslatra, azt kell mondanom, hogy én magam is találok benne kivetnivalókat, mint ahogy azt gondolom, többségében találunk benne pozitívumokat, amiért érdemes ezt a törvénymódosítást megcs inálni. (13.00) Mindenképpen ilyen egyértelmű pozitívum, ahogy az értelmező rendelkezéseket kiegészíti ez a javaslat, ahogy a közszolgáltatást megpróbálja nagyon cizelláltan és részletesen definiálni, illetve ahogy az egyenlő esélyű hozzáférést megfogalmaz za. Azt kell mondanom, hogy egy kicsit ambivalens voltam már az előző törvényjavaslattal kapcsolatban is a mellékletek vonatkozásában. Ezek a mellékletek nem igazán a törvénybe valók. Az eredeti törvény kötelezettségként előírta a fogyatékosügyi programok elkészítését - program, illetve időnként aktualizált, felfrissített program elkészítését. Azt gondolom, hogy az ilyen típusú feladatmeghatározások kifejezetten a programba valók, hogy milyen ütemezésben, hogyan fogunk eljutni oda, hogy tényleg ezek a gátak , akadályok lebomoljanak. Mégis hajlandó voltam rá már a múlt alkalommal is, hogy elfogadjam, hogy itt szerepeljen a törvény mellékleteként, mert garanciát láttam benne arra, hogy tényleg egy újabb lendületet kap a folyamat. (Az elnöki széket Mandur László , az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Amikor ’98ban megírtuk a törvényt, akkor nagyon sokat vitatkoztunk arról, hogy milyen határidőket lehet beleírni, hogy ezek a viszonylag közeli határidők - hiszen csak hét évre volt az a 2005ös, amin túljutottunk anélkül, hogy például az akadálymentesítést befejeztük volna - nem irreálisake, tarthatóke. Egyértelmű volt vele a szándék: sürgetni ezt a folyamatot. Ugyanez a szándék ezzel a melléklettel is: sürgetni ezt a folyamatot, hogy előbbutóbb tényleg elérjünk a végére. Nekem magamnak is feltűnt ebben az új mellékletben, ami nagymértékben módosult az eredeti, már a decemberben elfogadotthoz képest… - bocsánat, februárban fogadtuk el az előző változatot , jelentősen módosult. Látok benne nagyon jó dolgokat, mer t én ilyen jó dolognak tartom, hogy például az egészségügyi alapellátás akadálymentesítése vonatkozásában tényleg korábbi határidő szerepel, egészen pontosan 2008. december 31. Amikor az előző vitát folytattuk, én magam érveltem azzal, hogy jó lenne úgy üt emezni ezeket a feladatokat, hogy azok kerüljenek sorra hamarabb, amelyeket, amely szolgáltatásokat többen és gyakrabban igénybe vesznek. Azt gondolom, hogy az
