Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 26 (59. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
1343 2. A reformoknak nevezett intézkedések nem reális célokon alapulnak, hanem kiváltó okaik vannak, valójában egyetlen ok a pénzhiány. A kormány ráadásul még a hiányt kivált ó okok feltárását sem igényli, egyszerűen a gazdasági deficit felelősök nélküli csökkentésére hoz intézkedéseket. E döntéseket minden magyar állampolgár jól ismeri és elszenvedi: iskolák megszüntetését, kórházak bezárását és gazdasági ellehetetlenítését, v izitdíjat, tandíjat, orvosrezidensek állami támogatásának tervezett megvonását. 3. Minden szinten elmarad a döntésben érdekeltek véleményének megkérdezése. Hangsúlyozom, nem a formális és előzetes megkérdezés, hanem a szakmai egyeztetés hiányzik minden alk alommal. Kirívó példája ennek a fővárosi szakközépiskolák bezárásának többfordulós és szánalmas története. 4. A kapkodásról: a felsőoktatás és az egészségügy úgynevezett átalakítása éppen a változtatások eredményéről és működésmódjáról nem ad információ t, még a benne tevékenykedő és az átalakítás levezénylésével megbízott szakembereknek sem. Példa erre a felsőoktatásban a kétciklusú képzési rendszer elhamarkodott bevezetésével járó fejetlenség. 5. Kísérlet sem történik arra, hogy a végrehajtók a változta tásokkal meggyőződésükből azonosuljanak. A kormány százmilliós kommunikációs és marketingfogásai erre sohasem lesznek elégségesek, azért, mert az intézkedések nem a választók akaratából, nem szakmai alapon, vezetéstanilag dilettáns módon történnek. Ezen el hibázott döntéshozatali mechanizmusban számolatlan elfolyik igen sok pénz. Kezemben van a fővárosi BatthyányStrattmann, a Kossuth Zsuzsa és a Fényes Elek Szakközépiskola tanárai és tanulói által írt több beadvány. Ezek arról tanúskodnak, mit sem számítana k a korábban beruházott milliárdok, az egyetlen cél néhány forint megspórolása bármely áron, előre kalkulálható rengeteg emberi veszteséggel. Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr március 15i ünnepi beszédében a mostani reformokat a ’48as áprilisi t örvényekhez próbálta hasonlítani. Ismeretes, a történelmi jelentőségű áprilisi törvények gyökeres alkotmányjogi fordulattal értek fel, megteremtették Magyarország polgári átalakulásának jogi biztosítékait. A kormány elkapkodott, előkészítetlen döntéseit e törvényekhez hasonlítani fals és értelmezhetetlen. Mielőtt szerénytelenül történelmi léptékkel mérnénk a kormány mostani pénzszerzési kísérleteit, választ kell kapnunk arra, ki fizeti meg az elhibázott döntéselőkészítésből fakadó hibák árát, és vajon miér t forrong az ország nem elhanyagolható hányada. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. A kormány részéről nem kíván senki reagálni, így napirend előtti felszólalásra megadom a szót Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes assz onynak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából: „Reform vagy deform - mindig utóbb dől el” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes asszony. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A lázas változtatások időszakában számt alanszor álltunk föl és hívtuk föl a figyelmet arra, hogy egy kicsit nagyobb megalapozottságot, egy kicsit nagyobb megfontoltságot kellene tanúsítania a jogalkotónak, amikor nagy horderejű változtatások szándékával él a parlamentben, hogy ne legyen Magyaro rszág kísérleti terep. Nos, a változtatások számtalanszor ellenkező hatást váltottak ki, mint amit egyébként a jogalkotó szeretett volna elérni, így az idő eldönti utóbb, hogy reform vagy deform egyegy előterjesztés, amivel az Országgyűlés találkozik. Min iszterelnök úr az előbbi napirend előtti felszólalása végén azt mondta, illő lenne időnként a politikusoknak elismerni azt, hogy tévedtek, különösen akkor, amikor a statisztikai adatok vagy az élet azt bizonyította, hogy bizony tévedtek. Szeretném megkérde zni, hogy akár a száznapos programmal kapcsolatban lesze ilyen elismerése annak, hogy tévedtünk. A száznapos programot az
