Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 26 (59. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1335 ELNÖK (dr. Szili Kata lin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Miniszterelnök úr, viszontválaszra önt illeti a szó. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Soksok vitánk mellett abban talán van egyetértés, hogy sikeres nemzeti létünkhöz szükség van arra, hogy higgyünk saját teljesítményünkben, hogy higgyük el, hogy jó hazafiként tudjuk szolgálni egyszerre saját nemzeti érdekünket és az európai érdeket, és örüljünk azoknak a sikereknek, amelyekből nyilván sokkal több is ránk férn e. Nagyon jó hallani, hogy az európai kérdésekben nagyobbrészt egyetértés hallatszik a parlamenti frakciókban, és jó az, hogy vannak pillanatok, amikor lehet örülni a sikereknek. Nem jó ugyanakkor, ha az ünnep pillanatában azt hallom, hogy egy pártvezető, aki hazajön Berlinből, azt nyilatkozza, hogy soha ilyen rossz megítélése nem volt Magyarországnak az Európai Unióban, mint manapság. Azt hiszem, talán kivétel nélkül valamennyi európai uniós tagország állam- és kormányfőivel sikerült pár mondatot beszélni az elmúlt két napban. Közöttük voltak a Néppárt legbefolyásosabb politikusai is, a német kancellár asszony vagy éppen a most az európai politikától is elköszönő Chirac francia elnök. Azt tudom önöknek mondani nagyon őszintén - és hozzáteszem, hála a jó ist ennek , hogy hónapok óta ez volt az első olyan találkozónk, ahol már egyszerűen nem is kérdezték, hogy: és akkor mi történik a pesti utcán, mert a nyugalom látszik most már messziről is, az a nyugalom, amit mi is érzékelünk, annak a radikalizmusnak a vere sége, a radikális politikának a felhagyása, amely nemcsak bennünket izgatott, és nemcsak bennünket zavart, hanem Európát is zavarta. Soha senki nem kérdezte ezt tőlem. De ha már energiapolitikáról beszélünk, és időként a vészcsengőt nyomják páran, hogy az Európai Unió ezt a közös energiapolitika elárulásának tekinti, hadd mondjam, hogy szombat este szűk körben, kis asztaloknál ebédeltek az uniós állam- és kormányfők, én Barroso bizottsági elnökkel, az észt miniszterelnökkel és a bolgár elnökkel ültem egy as ztalnál, és mindenkit a házastársa kísért. Jó kétkét és fél órát voltunk együtt, és lehet, hogy Barroso elnök nem ismeri a magyar energiapolitikát - ez mindig lehetséges , lehet, hogy Barroso elnök nem tájékozott magyar politikai kérdésekben; 27 országró l nem lehet egyformán tudni mindent. De azt tudom mondani, hogy ebben a kétkét és fél órában sem hangzott el egyetlenegy mondat arról, hogy Magyarország azzal, amit tesz, a demokratikus viszonyokkal, a szólás és gyülekezés szabadságával, energiapolitikájá val vagy bármi mással sértené a közös európai érdekeket. Informálisan voltunk, nem volt ott sajtó, nem vették fel a beszélgetést, ezek azok az alkalmak, amikor leginkább kötetlenül el szoktuk egymásnak mondani az aggodalmainkat, beszélünk is ilyenekről. Te ljes felelősségem tudatában mondhatom azt önöknek, és mondhatom azoknak, akik azzal jöttek haza Berlinből, hogy nekik igen nehéz volt ott magyarnak lenni, hogy nekik lehet, hogy nehéz volt, úgy személyesen (Derültség.) , Magyarországnak oka van arra, hogy b üszke legyen teljesítményére, és hozzáteszem, oka van arra is, hogy keresse az utat és módot, hogy még jobb teljesítményt nyújtsunk. Persze, erre van ok. Arra nincsen, hogy azt mondjuk el Magyarországnak Berlinből is hazafelé jövet, hogy nem értek ti egy f abatkát sem, és rossz a híretek. Kérem szépen, az országnak azt kell mondani, hogy van egy sor dolog, amit meg kell még oldani, és gyerünk, Magyarország, előre! Ez program! Az nem program, hazajönni, és azt gondolom, hogy talán nem teljesen végiggondoltan, nem teljesen világos célokból Magyarország számára ilyeneket mondani. Ami pedig Oroszországot illeti: ez a magyar politikának a következő időszakban az egyik legkényesebb kérdése lesz. A kormányprogramban nagyjából úgy fogalmazunk, hogy Magyarország a haz ánk, az Európai Unió az otthonunk, az Egyesült Államok a szövetségesünk, és Oroszország a stratégiai partnerünk. Mielőtt valaki az utolsóra fölkapná a fejét, muszáj azt mondanom, hogy tessék elolvasni Angela Merkel, az Európai Tanács elnökének tegnapi besz édét! Az aláírás előtt egy hosszú, 20 perces, átfogó politikai értékelést és beszédet tartott, és azt mondta Angela Merkel, hogy az Egyesült Államok a szövetségesünk, Oroszország a stratégiai partnerünk. Én nem lennék olyan -
