Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 20 (58. szám) - Egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1229 Ugye, tudjuk, hogy ez az európai uniós irányelv egy kompromisszumos irányelv, hiszen a Magyar Köztársaság, ha tetszik, akkor Európa legtöbb országát évekkel megelőzi a környezetvédelmi jogalkotás területén, és jóval cizelláltabb és szigorúbb joganyag vonatkozik a Magyar Köztársaság területén erre a területre, mint az Európai Unió számos más, akár régi tagállamában is. Ez az irányelv pedig egy kompromis szumos irányelv. Nem véletlen, hogy arról tudunk beszélni ebben a vitában, hogy a legtöbb pontján olyan dolgokról van szó, amelyek élnek már jó néhány éve a magyar jogban. Lehet azt mondani nyugodtan, ami a környezetvédelmi bizottság ülésén is elhangzott - ha jól emlékszem, és egészen pontosan szeretném idézni - a szakállamtitkár úr szájából: „A hazai környezetjogi szabályozás lényegesen fejlettebb, szigorúbb és sokrétűbb rendszert rajzol ki, mint amit az irányelv tartalmaz.” Elhangzott itt a vitában, hogy mik is a legfontosabb intézkedései ennek a törvényjavaslatnak. Elhangzott az is, hogy a bevezetendő, harmonizálandó fogalmak közül több olyan van, amely szintén létezik már, esetleg most pontosítjuk, hiszen ismeri a hazai jog a környezetkárosodás fogalmát mint olyat, a környezet veszélyeztetéséért, szennyezéséért, illetve károsításáért való büntetőjogi, polgári jogi, közigazgatási jogi felelősséget. A környezetvédelmi törvény 101. §a alapján bárki, aki tevékenységével és mulasztásával a környezetet veszély ezteti, szennyezi vagy károsítja, felelősséggel tartozik. Azaz a hazai jog az irányelvnél szélesebb körben határozza meg a károkozó fogalmát, illetve egy szigorított felelősségi rendszert, a károkozó vétkességétől független, úgynevezett objektív felelősség i formát alkalmaz, amely nem vizsgálja meg, mondjuk, védett fajokban és természetesen élőhelyekben okozott károk esetében sem a károkozó vétkességét, a gondatlanság vagy szándékosság kérdését. Ez például olyan előnye, pozitívuma a hazai jogi szabályozásnak , amelyre mindenképpen vigyázni kell akkor, amikor egy ilyen harmonizáció - mondom még egyszer: alapvetően meglehetősen bonyolult tárgyalások során kialakult kompromisszumos európai irányelv harmonizációja - történik meg. Az irányelv legfontosabb alapelve „a szennyező fizet” elvének megfelelően az, hogy aki környezetkárosodást okoz, annak viselnie kell a szükséges környezetkárosodást megelőző, illetve a helyreállítási intézkedések költségeit, ideértve a kár, illetve a kárveszély felmérésének költségeit is. És itt szeretnék ahhoz csatlakozni, amit Orosz Sándor képviselőtársam elmondott, és amit valószínűleg többen el fognak még mondani ebben a vitában. Talán ez lenne a lényeg. Nagyon szép elveket - azt gondolom, hogy viszonylagos pontossággal - rögzít a hazai szabályozás, amely még jobb lesz ennek az irányelvnek a harmonizációjával. De ha nézzük a mindennapi életben napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra újra és újra felfelbukkanó környezetvédelmi ügyeket, botrányokat, akkor azt látjuk, hogy jellemzően egy olyan jogterületről van szó, ahol meglehetősen nagy a távolság az írott jog és annak az érvényesülésének a vágyálma között - fogalmazzunk így. Viselje a környezetet szennyező az okozott károkért a felelősséget, viselje ezt polgári jogi, anyagi értelemb en, viselje ezt büntetőjogi értelemben is! Ki ne értene egyet ezzel? Eközben a híradóban látott történetek arról szólnak, hogy eltűnnek ezek a cégek, nincsenek meg a felelősök, vagy nincs meg az az anyagi bázis, amin még helyt lehetne állni az okozott káré rt. Hiszen kiürülnek, eltűnnek, csődbe mennek ezek a cégek, és aztán utána meglehetősen rossz ízű vitákat lehet arról folytatni, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor az állam vagy az önkormányzat kell hogy vállalja ezeket a költségeket. (A jegyzői székb en Béki Gabriellát Podolák György váltja fel.) Ezt ismerjük valamennyien, s azt gondolom, hogy párthovatartozástól függetlenül valószínűleg a környezeti ügyekkel egy picikét is behatóbban foglalkozó képviselők pontosan tudják, hogy ez egy nagyon komoly pro bléma. És ez nem egy olyan probléma, aminek az egyik napról a másik napra való megoldása a kormányok szándékán, jó szándékán múlna. Nagyon fontos, hogy a megfelelő jogszabálymódosítások megtörténjenek, és nagyon fontos az is, hogy ezek alapján a megfelelő fellépésre a megfelelő hatóságoknak lehetőségük legyen.
