Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 19 (57. szám) - Dr. Nagy Kálmán és Soltész Miklós (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - „Szerződni, de kivel?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: - ELNÖK (Mandur László): - SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (Mandur László):
1131 úr - és ezt nekem nyugodtan mondhatja, mert évek óta nem fogadok el ilyet , hanem azért, hogy a családtagjaiknak gyógyszert és orvost tudjanak szerezni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur Lász ló) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Molnár Lajos miniszter úré a szó. Parancsoljon! DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Szeretném megköszönni, hogy ön felismerte, hogy a munkatársaink nagyon sokat dolgoznak , és valóban tiszteletre méltó, hogy ezt a néhány hibát ebben a 150 ezernél több adatott tartalmazó rendszerben néhány napon belül nemcsak kijavították, hanem erről értesítették az intézményeiket is. Tisztelt Képviselőtársam! Engedje meg, hogy a vége felé elhangzott mondatával kezdjem. Mi lesz a szegény betegekkel, akik bolyongtak eddig is? Ezért kell megváltoztatni a rendszert. Egyetértünk, nem csak azért, mert együtt végeztünk Debrecenben. Egyetértünk azért, mert tudjuk, hogy bolyonganak a betegek. Azért kell ezt a rendszert megváltoztatni, hogy se szegény, se szülő nő, se szívbeteg, se lisztérzékeny ne bolyongjon, hanem legyen meg a felelős egészségügyi intézménye, amely köteles ellátni tekintet nélkül arra, hogy az budapesti főszerkesztő vagy nyírvasvári nyugdíjas, volt téeszdolgozó. Ezt szeretnők elérni. Erre szolgál ez a területi ellátási kötelezettség, hogy senki ne tagadhassa meg és kényszeríthesse bolyongásra a betegeket, mint eddig az történt, ön által is említetten. Az átmeneti szabályozást pedig - ami a szülő nők, az előjegyzettek, a várólisták és sok egyéb, az átmeneti finanszírozás megfelelő kezeléséhez szükséges, szeretném felhívni a figyelmét - egy 13án, egy héttel ezelőtt kelt kormányrendelet nagyon pontosan szabályozza. És megintcsak azt kel l kérnem minden egészségügyi dolgozótól: ne hagyják tovább bolyongani a beteget! Ne hagyják tovább kiszolgáltatottnak lenni a beteget! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tegyenek meg mindent, és ami nagyon fontos, mint mindig : kétségeik esetén minden esetben a beteg javára döntsenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Viszontválasz illeti meg Soltész Miklós képviselő urat. Parancsoljon! SOLTÉSZ MIKLÓS (KDN P) : Miniszter Úr! Olyan zűrzavar van az önök fejében, amely kisugárzik az egész országra, kisugárzik az egész ellátórendszerre. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Horváth Ágnesnek, az ön államtitkár asszonyának a következő mondata, amelyet az Info Rádióban tett az újpesti Károlyi Kórház szülészetének megszűnésével kapcsolatban. A következőt mondta: „A tárca lehetővé teszi, hogy a várandós kismamák a saját orvosuknál szülhessenek abban a kórházban, ahová tartoznak.” Miniszter úr, ön azt el tudja képzelni, ho gy az a kismama, aki mostanáig, mondjuk, az újpesti kórházba járt, majd egy másik kórházba átmegy, ott bekopog az előző szülészorvosa, és azt mondja: itt van a bizonyítványom, én szülészorvos vagyok, itt szeretném levezetni a szülést. Hogy képzeli ezt el?! Kit fognak így beengedni? Ezt az elképesztő zűrzavart, amit önök okoznak, az országban senki, aki épeszű ember, nem fogadhatja el. Így akarja ön szerződésre kötelezni a kórházakat és a fenntartókat? (Az elnök a csengő megkocogtatásá val jelzi az időkeret leteltét.) Elfogadhatatlan a hozzáállása és a válasza is. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Egy hang a KDNP soraiból: Úgy van!) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm, képviselő úr. Molnár Lajos miniszter urat illeti a szó.
