Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 19 (57. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1094 és elérik azt, hogy ünnepeink ne az örömről, hanem az aggodalomról szóljanak. Lehet folytatni a kettős be szédet, de én inkább egyenesen beszélek: méltatlan és Magyarországot megszégyeníti, ha a legnagyobb ellenzéki párt elnöke március 15én a kormány elkergetéséről beszél. De akkor legyen világos: ha bármely népszavazási kezdeményezés érvényes és eredményes, annak végeredményét a kormány, és azt gondolom, a parlamenti többség magára nézve kötelezőnek ismeri el. Nem kell kettős beszédet használni, nem kell azt mondani, hogy ha az emberek majd döntenek így, a kormány meg majd dönteni fog úgy, akkor majd lesz leh etőség elkergetni a kormányt. Ha önök legalább kérdezni tudnak alkotmányosan - eddig ez nem mindig sikerült , és utána önöknek kellő támogatást fog adni az istenadta nép, utána a magyar demokratikus népképviselet, de legalábbis annak többsége a népakarato t teljesíteni fogja. Ezért inkább azt kellene mondani Magyarország lakosságának, hogy bár sok vitánk van a kormánnyal, mert ebben meg abban meg amabban nem értünk egyet, de egy dolog biztos: Magyarország dolgait nem az utcán fogjuk elintézni, hanem okos sz óval, felkészült vitával, egymás tiszteletével a parlamentben. Erre tanít 1848, a pozsonyi országgyűlés, a diéta , majd később pedig a pesti országgyűlésnek a tanulsága, mert ’48 szelleméhez, hölgyeim és uraim, csak ez illik. (Ta ps az MSZP soraiban.) Be kell fejezni a politikai háborúskodást, be kell fejezni, mert az országnak nem erre van szüksége, hanem arra, hogy okos megállapodások és törvények szülessenek arról, hogy hogyan lesz igazságosabb, fenntarthatóbb, jobb a magyar egé szségügyi rendszer, amiben lehet, hogy van vitánk, de akkor meg kell vitatni, és itt lehet megvitatni; hogyan lesz hosszú távon is igazságos és fenntartható, szociálisan méltányos a nyugdíjrendszer; a magyar közoktatás hogyan nem veszít teljesítményéből, m int ahogy veszített bizonyos tekintetben az elmúlt időszakban, és ez nyilván nem a pedagógusoknak, hanem a közoktatás egész rendszerének a fogyatékosságát mutatja; hogy merünk nagy dolgokról okosan beszélni egymással; hogy van programja a magyar ellenzék n agyobbik pártjának, mert ’56nak és ’48nak is van egy fontos tanulsága: még a legradikálisabb pesti ifjaknak is, Nyáry Pálnak, Vasvárinak, Petőfinek is volt programja, és nem az volt a programja, hogy mit nem, hanem, hogy mit igen. (13.20) A tizenkét pont napokon keresztül készült, azon dolgoztak, hogy mit igen - de az '56os tizenhat pont is! Ne abban mérjük össze magunkat, hogy ki tud nagyobb trágárságot a másik fejéhez vágni! Aki az interneten körülnéz, azt látja, hogy bizony ez az ünnep produkált ebből is elegendő példát. Abban kell megmérni magunkat, kinek van jobb adóprogramja annak érdekében, hogy Magyarországon igazságos legyen a közteherviselés, és nagyobb lendületet adjunk a gazdaságnak. Nyújtsanak be átfogó adóprogramot; nyújtsanak be átfogó vers enyképességjavító programot; nyújtsanak be átfogó szociális foglalkoztatási programokat! Ebben mérjük meg, hogy melyikünk az igazi hazafi! Meg abban, hogy meg merjük mondani a másiknak, hogy bár alig van olyan mondata és szava, amivel egyetértenék, de tud ják, abban egészen biztos vagyok - és ehhez talán sem '48, sem '56 nem kellett , hogy én ezt a vitát az én riválisaimmal itt, a parlamentben akarom megvívni, mert végső soron összetartozunk; mert végső soron felelősek vagyunk egymásért; mert végső soron m i tesszük olyanná ezt az országot, amilyen. És én egy nyugodt országot szeretnék, ahol az emberek nem elhagyják a fővárost az ünnepeken, hanem a fővárosba tódulnak, hogy megöleljék egymást, és kezet fogjanak egymással. Ahol azt mondják, hogy lehet, hogy a parlamentben vitatkozunk, de amikor a parlamentből kiérünk, akkor megiszunk egy pohár bort, és közösen tartunk ünnepi megemlékezést, mert közös a haza, és közös a felelősség. Azt szeretném kérni, mert ebben az ügyben a megoldás kulcsa a legnagyobb ellenzék i párt és szövetségese kezében van, hogy kevélység helyett tanúsítson jámborságot; erőszaktevés helyett
