Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 19 (57. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1092 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr „Tekintsünk előre” címmel. (A Fidesz- és a KDNPfrakció kép viselői kivonulnak az ülésteremből. - Taps az MSZP soraiban.) Kérem azokat a képviselőtársaimat, akik nem kívánják a miniszterelnök úr napirend előtti felszólalását meghallgatni, hogy csendben hagyják el az üléstermet. Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCS ÁNY FERENC miniszterelnök : Mélyen tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A kormány megbuktatását célzó ellenzéki politika megbukott. (Taps az MSZP soraiban.) Megbukott kétszeresen is. Megbukott tavaly ősszel, amikor a híreshí rhedt ultimátumot követően a parlament túlnyomó többsége alapos megfontolás után, de hezitálás nélkül a kormány megerősítése mellett döntött és megadta a bizalmat a kormánynak, hogy folytassa a programját. De megbukott az utcán is ez a politika. Megbukott annak ellenére, hogy soha a rendszerváltás óta ilyen jelentős erőfeszítést parlamenti párt nem tett arra, hogy utcára hívja az embereket azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az utca gyakoroljon nyomást a parlamentre, a parlamenti képviselőkre és a kormányr a; soha a rendszerváltás óta nem keveredett össze ennyire a parlamentáris politika és a parlamenten kívül maradt ellenzék eszközeinek tárháza; soha ilyen radikális felszólítást nem hallhattak az emberek arra, hogy szinte bármilyen eszközzel neki lehet menn i a kormánynak, hogy semmi nem számít, csak a végeredmény. Soha a rendszerváltás óta korábban senki nem merte eljátszani azt, hogy újra 1956 forradalma költözik ide közénk, majd amikor kiderült, hogy a forradalomra hívó mondatok válasz nélkül maradnak, akk or egy új történelmi teátrumot alkottak a felhívók és most már a rendszerváltás 1989 örököseinek mutatva magukat próbálták meg maguk mellé állítani Magyarország többségét. A kísérlet - mások mellett ezt is bizonyítja az elmúlt pár nap - megbukott. Megbukot t, mert Magyarország többsége tiszteletben tartja az alkotmányt, mert Magyarország többsége nem ad támogatást az ilyen kalandorpolitikának, megbukott, mert a magyar parlamenti többség erős és hisz abban, hogy amit támogat, ami politikát képvisel, az az ors zág, a nemzet, a haza javát szolgálja. Először is köszönetet kell mondanom e tárgyban Magyarország polgárainak. Megérdemlik a köszönetet, mert pontosan tudom, hogy az átalakulásnak az a sokasága, amellyel mostanában találkozik, a változásoknak az a mélység e, amivel szembe kell nézni, bizony nem egyszer nem kis próba elé állítja az ország lakosságának jelentős részét. Pontosan tudom, hogy az átalakulás terheit, az áldozatokat nem kevés alkalommal a magyar polgárok viszik a hátukon. Jól látható - aki olvas új ságot, aki nem bújik el az emberek véleménye elől, jól láthatja , hogy ez a kormány és ennek a kormánynak a támogatói a parlamentben nyitott és tisztességes politikát csinálnak, és az emberek azt mondták, hogy nem adunk támogatást, nem vagyunk hajlandók s zembemenni a törvényes kormánnyal, a törvényes parlamenti többséggel. Az emberek azt mondták, hogy elutasítjuk azt a politikát, amely arra próbál bennünket rávenni, hogy bármi áron, bármilyen eszközzel az alkotmányos kereteken túl vagy azt feszegetve nekim enjünk a kormánynak. Köszönöm Magyarország valamennyi polgárának a nyugodt, higgadt magatartást és ennek a nem könnyű politikának - mert tudom, hogy nem az - a belátó elfogadását. (Taps a kormánypárti oldalon.) Ha megnézzük, hogy mi is az eredménye ennek a politikának, akkor azt tudom mondani, azon túl, hogy nem érte el a legfőbb célját, nem érte el azt, hogy megfutamítsa a kormányt - ahogyan az utóbbi napokban hallhattuk, hogy mi is a cél , de azt is látjuk, hogy érdemben nem tudta befolyásolni a kormány reformpolitikáját. Mi egy politikának az eredménye? Az, hogy a célját elérje. Úgy látom, hogy ez a politika minden tekintetben eredménytelen. A parlamenti többség ahhoz a politikához, amit a kormányprogramban lefektettünk - bár olyan támadásoknak volt kité ve, mint soha korábban az elmúlt tizenhattizenhét évben , a támogatását folyamatosan megadta. A kormány a kiigazítás és a reformok politikáját csorbítatlanul végigviszi. Soha egyetlenegy alkalommal sem kellett azzal szembenézni, hogy fontos, jelentős tör vényhozási szándékok mögül a parlamenti
