Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 13 (56. szám) - „Az Országgyűlés felhatalmazásának megadásáról, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján az M6 autópályává fejleszthető autóút Szekszárd-Bóly közötti szakaszának és az M60-as autópályává fejleszthető autóút Ból... - BÓKAY ENDRE (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - HALMAI GÁBORNÉ (MSZP):
1069 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a vitában többször elhangzott, hogy ez a mai viszonylag rövid országgyűlési határozat mégis sokkal nagyobb jelentőségű politikai k érdés, gazdasági szakmai kérdés, és nagyon fontosnak tartom azt, hogy társadalmi kérdés is. Éppen ezért a hozzászólásomban néhány adatot szeretnék mondani arról, hogy mit jelent az ott élő embereknek ez az autópálya. Az idézett részek a déldunántúli régió fejlesztési tervéből adódnak, pontosabban: annak helyzetelemzési szakaszában szerepelnek. Ahogy említette Bókay képviselőtársam a saját hozzászólásában, a rendszerváltás után az ottani nagyüzemek leépültek, és tényszerűen a munkanélküliség hatalmas ütembe n nőtt. De konkrét számokat is nézzünk! Az egy főre jutó bruttó hazai termék adatait tekintve a déldunántúli régió pozíciója több mint 10 százalékkal romlott az országos átlaghoz képest is. Az országos átlag 83,65 százalék, 2002ben már csak 73,6 százalék át érte el a déldunántúli régió. Azt is tudjuk sokan, hogy ezen belül a megyék közötti különbség is a korábbi háromszorosról a négyszeresére nőtt. Nagyon fontos az is, hogy megnézzük azt, hogy milyen volt a növekedés átlaga, hogyan alakultak a különböző g azdasági szervezetek adatai. A 2003. év végi elemzés szerint a régióban összességében 20 százalékkal működött több gazdasági szervezet, mint 1996 decemberének végén, amíg országosan ez 27 százalék volt, azaz 7 százalék további lemaradást gyűjtött a gazdasá gi szervezetek területén a megye és a régió. Ténymegállapításként mondja ez az anyag, és tapasztaljuk mi is mindannyian, hogy ezen a területen nem jelennek meg a nagyvállalkozások, és ennek egyik legfőbb oka az, hogy a terület nem közelíthető meg. Van egy másik sajátossága is a régiónak, ez pedig az, hogy nemcsak az autópályák területén, hanem általában a közútszerkezetben is nagyon sok a belső periféria, nagyon sok a zsáktelepülés, tehát azokon a településeken élőknek a gazdasági vérkeringésbe való bekapcs olódásban, a foglalkoztatottságban sokszoros az esélylemaradása. Jellemző az az adat is, amely eszerint pontosan azt mutatja, hogy amíg másutt a nagyobb vállalatok kerültek túlsúlyba, itt, a mi régiónkban elsősorban az egyéni kis- és társas vállalkozások a zok, amelyek nagyobb számban vannak jelen. Azt írja erről az anyag, ez összefügghet a tőkehiánnyal is, de a szűkös, sőt sokszor teljesen hiányzó munkahelykínálat miatt talán e településcsoportokban kényszerültek a leggyakrabban arra, hogy saját megélhetésü kről önfoglalkoztató vállalkozás alapításával indított tevékenység szintjén gondoskodjanak. Azt is mindenféle adat alátámasztja, hogy általában ezek azok a gazdasági vállalkozások, amelyek a legsérülékenyebbek, ahol nagyon nagy a fluktuáció, ahol nagyon gy akran ezek a vállalkozások csődbe mennek, tönkremennek. Van egy másik típusú megközelítés, amely azt mondja, hogy a tőkebefektetés és az abból termelődő haszon szerint is valahol az utolsók között kullogunk. A régió vállalkozásainak mindössze egytizede tar tozott a 20 millió forintot meghaladó árbevétel kategóriájába az elmúlt év végén, mondja ugyanez az elemzés. Hogy a tőkebefektetés területén hogy állunk, itt konkrétan saját területemet, Tolna megyét hadd érintsem. Tolna még a külföldi tőkebefektetések öss zegében, az 1999es évi adatok szerint a fél százalékot sem érte el. Összességében így fogalmaz az anyag: „A közlekedési struktúra jelen állapotában peremhelyzetbe kényszeríti a régiót, amely szoros összefüggésbe hozható az ország más régióival, a szomszéd os külföldi országokkal, illetve a régión belüli rossz összeköttetésekkel. E tény rendkívül hátrányosan befolyásolja az itt található 24 kistérség társadalmigazdasági státusát. A DélDunántúl fejlődésének egyik legerőteljesebb gátló tényezőjét az elégtele n közlekedési viszonyok képezik.” És hogy még egy Tolna megyei adatot mondjak, talán ez is nagyon jellemző: Tolna megye 1072 kilométer hosszúságú közúthálózattal rendelkezik, ennek azonban csaknem fele, 467 kilométer sorolható a makadám, illetve a földút k ategóriájába.
