Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 13 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
1044 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A kormány nevében Arató Gergely államtitkár úrnak adom meg a szót. ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném megköszönni azt, hogy itt, az Országgyűlésben is megemlékezett gróf Batthyány Lajosról, és megemlékezett arról a szellemről, amely Batthyány munkásságára olyannyira jellemző, megemlékezett a rról, amit Batthyány Lajos saját szavaival úgy mondott, hogy „Minden hazám javára, ami csekély erőmből kitelik”. Batthyány Lajos a reformkor egyik legjelentősebb politikusa, népszerűsége, ismertsége vetekedett Széchenyiével, és övé lett az az egyáltalán ne m hálás szerep, hogy a márciusi forradalom után megalakult első felelős magyar kormány miniszterelnöke legyen. Nem volt hálás szerep, hiszen rendezetlenek voltak a belső viszonyok, sok volt a belső probléma, és sok volt a külső veszély. A tagadhatatlanul u dvarhű, lojális Batthyány került egy olyan kormány élére, amelynek szembe kellett szállnia, szembe kellett néznie a Bécs által biztatott Jellasiccsal, szembe kellett néznie a nemzetiségi problémákkal, szembe kellett néznie az agrárium problémáival, a jobbá gyfelszabadítással, szembe kellett néznie a polgárosodás soksok gondjával, bajával. Micsoda kormány volt ez! Hiszen voltak benne konzervatívok, mint Széchenyi, centralisták, mint Eötvös József, mérsékeltebb és radikálisabb liberálisok, mint Deák Ferenc, K ossuth Lajos vagy Szemere. Csupa nagyszerű név, de csupa eltérő személyiség és csupa eltérő politikai nézet. És Batthyány mégis képes volt arra, hogy egy nem könnyű helyzetben összekovácsolja ezt a kormányt, hogy szembeszálljon a belső nehézségekkel és a k ülső veszélyekkel, hogy megteremtse a független Magyarországot, azt a Magyarországot, amelynek volt nagyszerű programja a földre, volt programja a nemzet megvédésére, volt programja az ország felemelésére. (9.20) Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért tart juk fontosnak a 2007es Batthyányemlékévet, ezért tartjuk fontosnak azt, hogy ebben az évben méltóképpen emlékezzünk meg Batthyány Lajos emlékéről. Hadd idézzek fel néhány olyan eseményt, amelyik ehhez az emlékévhez kötődik! Február 10én a közjogi méltós ágok koszorúztak Batthyány Lajos sírjánál. Március 15én a központi ünnepségsorozat egyik fő eleme a Batthyányemlékmécses megkoszorúzása. 2006 decemberében Hiller István miniszter úr javasolta, hogy az Országgyűlés tartson emlékülést az áprilisi törvények tiszteletére. Január 30án kulturális és közművelődési pályázatot hirdettünk Batthyány Lajos emlékére. Reménykedünk abban, hogy még ebben az évben felállíthatjuk Batthyány Lajos szobrát is a Batthyány téren, ilyen módon is méltó emléket állítva a mártír m iniszterelnöknek. Tisztelt Képviselő Úr! Egyet kell önnel értenem. Nem sokat ér a megemlékezés, nem sokat ér az emlékév, ha nem tudjuk politikai életünket, politikai gondolatainkat ha nem is felemelni Batthyány Lajoshoz, de legalább rátekintve javítani, és rátekintve keresni azokat a lehetőségeket, hogy hogyan lehet a sok széttartó, eltérő politikai nézetet, a sok eltérő politikai személyiséget, a sok eltérő elképzelést és tervet mégiscsak összehangolni, nyílt, tisztességes, demokratikus vitában megtalálni a nemzet, az ország számára legjobb megoldást. Mélyen egyetértek képviselő úrral, hogy március 15e, pont az idei március 15e nagyszerű alkalom lehet arra, hogy megtaláljuk ezt az összhangot, hogy jelt adjunk arról az országnak, és jelt adjunk arról a kül földnek, hogy Magyarország tud együtt és méltóságban ünnepelni. Nekem megadatott az, hogy immár egy évtizede minden évben a kőbányai önkormányzat ünnepségén vehetek részt az Új köztemető 48as parcellájánál. Minden évben különböző pártállású polgármesterre l, különböző politikai viharok között a kőbányaiak, a politikusok, az iskolások, az egyszerű emberek tudnak együtt ünnepelni, tudnak túllépni a pártkötöttségeken, a pártdühökön. Azt kívánom, hogy ez ebben az évben is így legyen, és biztos vagyok benne, mer t ismerem a kőbányaiakat, és azt kívánom mindannyiunknak, hogy az országban mindenütt ilyen legyen az
