Országgyűlési napló - 2006. évi téli rendkívüli ülésszak
2006. december 18 (45. szám) - Pettkó András (MDF) - az igazságügyi és rendészeti miniszterhez - “Sikeres-e a kormány drogpolitikája? II.” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár:
42 Még egy sokatmondó adalék az Állami Számvevőszék 2005. évi jelentéséből. A kábítószerfogyasztás megelőzéséhez kötődő fejezeti kezelésű előirányzatok 20012004 között növekvő, 2005ben jelentősen csökkenő összeget jelentettek meg. Ez így történt 200 6ban is, és sajnos semmi nem változik a jövő évi költségvetésben sem. Nem történt más, mint az, hogy azokat a károkat, amiket a szociálliberális kormányzat öt év alatt ezen a területen okozott, minden statisztika könyörtelenül visszaigazolta. Tisztelt Áll amtitkár Úr! Mindezek alapján sikeresnek mondhatóe a kormány drogpolitikája? Milyen intézkedéseket terveznek ebben az aggasztó helyzetben? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kond orosi Ferenc államtitkár úr válaszol. DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Bevezetőként rögtön jelezném, hogy a droghelyzet, hasonlóan sok más társadalmi problémához, nem lé güres térben mozog, hiszen a nemzetközi bűnözés egyik “kitüntetett” terepévé vált a drogokkal elkövetett bűncselekmények köre. Másrészt a nemzetközi büntetőjogi együttműködés is kitüntetett terepeként tekinti a drog elleni küzdelmet. A 2003. március 1jén hatályba lépett szövegek elsődleges indoka az volt, hogy a zéró tolerancia elv alkalmazása óta eltelt évek gyakorlati tapasztalatai nem igazolták a szigorú fellépés kriminálpolitikai indokait. Sőt a jelenség elterjedésére, egészségügyi következményeire von atkozó statisztikák azt mutatják, hogy sem a hazai kábítószerhelyzet, sem annak lényeges összetevője, a kábítószerbűnözés kedvező irányú változása nem következett be. Ez pedig ellentmond a 2000ben elfogadott nemzeti stratégiai program megközelítésmódjána k, miszerint a stratégia egyik alappillére a kínálatcsökkentés. A módosítás célul tűzte ki, hogy a korábbinál egyértelműbbé váljon a kábítószerrel való visszaélést megvalósító elkövetők közötti differenciálás. A törvény a fogyasztói típusú elkövetési magat artásoktól elkülönítve, önálló tényállásban, súlyosabb büntetési tétellel fenyegeti a terjesztői típusú magatartásokat, és külön szabályokat alkotott a kábítószerfüggő személyekre is. A 2003. év legjelentősebb változása a diverziós lehetőség kiszélesíté se volt. A korábbi szabályozás szerint az elterelés csak a kábítószerfüggő személyek esetén volt alkalmazható, amennyiben a terhelt vállalta a részére megállapított kezelésen való részvételt. Ezt a jogi megoldást az Alkotmánybíróság alkotmányellenessé nyil vánította. A képviselő úr is utalt rá, az alkotmánybírósági döntés is megállapította, hogy a Btk. elterelést szabályozó 283. §ában az “együttes fogyasztás” és a “használat alkalma” bizonytalan jogfogalmak, ezért ez is tarthatatlanná vált. Fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az a jogalkotói elképzelés, miszerint a csekély mennyiségű kábítószer saját használatra történő termesztése, előállítása, megszerzése és tartása büntethetőséget megszüntető ok legyen, kiállta az alkotmányosság próbáját. Csak egy számadatot említenék. 2005ben az ismertté vált kábítószeres bűncselekmények öt bűnözésen belüli aránya 1,7 százalék volt, amire ugyan büszkék nem lehetünk, de mégis csekélynek mondható. (15.30) Fentiekre tekintettel képviselő úr kijelentése, miszerint a kábítószerhelyzet a 2002es kormányváltás óta aggasztóvá vált, eltúlzottnak tekinthető. Az új büntető törvénykönyv kodifikációja jelenleg is folyik, a kábítószerrel való visszaéléshez kapcsolódó törvényi tényállások újragondolásakor az elsődleges cél az , hogy a szabályozás megfeleljen valamennyi, e tárgykörben született nemzetközi egyezménynek, az európai uniós normáknak és az Alkotmánybíróság ítéletének.
