Országgyűlési napló - 2006. évi téli rendkívüli ülésszak
2006. december 18 (45. szám) - A téli rendkívüli ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
17 gondolom, a demokráciában az ellenzéknek az a dolga, hogy ha hibát lát a kormányzat működ ésében, azt tegye szóvá. Vannak is hibák. Ez el is hangzott, meg is jelent ebben az értékelésben, amiben nemcsak kommunikációs bajokról esett szó, arról, hogy az irányt helyesen választottuk meg, de bizony a hogyanra már nem mindig jó választ adtunk, többe t bukdácsoltunk ezen az úton, talán több karcolást okoztunk és kaptunk is, mint ami elkerülhetetlen lett volna. Ha ezeket a hibákat teszik szóvá parlamenti kollégáim, azt teszik, ami a dolguk. Más kérdés, hogy ilyenkor sokat levon a kritika erejéből, ha ki derül, ők maguk ugyanezeket a hibákat vaskosabban követik el, ha például úgy kritizálják a minisztereknek odaítélt jutalmat, amit helyesen és szerencsére nem vettek fel, hogy közben azt kell olvasnom az újságban, a Békés Megyei Közgyűlés fideszes elnöke al ig két hónapi áldásos működés után 900 ezer forint jutalmat szavaztatott meg magának (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások ugyanott: Pfúj! Hú!) , és hogy ne legyen egyedül elmarasztalható, 850 ezer forintot a saját helyettesének. Nem ez a lényeg persze, nem ez teszi tönkre sem Békés megyét, sem az országot, de hozzátartozik ahhoz, hogy hiteles párbeszédet folytassunk. Ami a párbeszédet illeti, én értem, hogy önök azt mondják, szívesen beszélgetnek velünk, mindnyájunkkal, azt az egy csúnya m iniszterelnököt valahogy takarítsuk el a színről, olyan pici udvariassági gesztus ez önök szerint, mint amikor az ember virágot visz vendégségbe. Nem is értem, miért nem hajlunk rá! Nem először fordul ez elő KözépKeletEurópa történetében. Valamikor a ’20as években Lengyelországban egy Narutowicz nevű baloldali államfőt választották meg, iszonyatos cirkusz tört ki, az utcán barikádokat emeltek, követelték a lemondását, elmondták, hogy nem igazi lengyel, és a beiktatására, talán ez is ismerős valahonnan, a parlamentbe nem is jöttek el az ellenzéki frakciók, csak egy, azaz egy legényt küldtek a gátra, hogy kellőképpen szidalmazza az államfőt. Ismerős a történet. Nyilván úgy illene, hogy ne csak Narutowicz államfő nevét mondjam, hanem a kivonulók nevét is, de milyen fájdalom, azt nem örökítette meg a történelem. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) Ezzel együtt hangzott itt el valódi kérdés is, amin szívesen gondolkodom párttársaimmal és önökkel együtt is. Baloldalie ez az útirány, amit választottu nk? Jó szívvel szavazhatunk akár ma, név szerint is, a választott irányt megvalósító törvényekről. Nos, nem tudok baloldalibb értéket, mint a szolidaritáson alapuló ellátórendszerek működőképességének fenntartása. Ez baloldali és egyben össztársadalmi érté k. Vane baloldalibb cél annál, mint hogy az is számíthasson tisztes nyugdíjra, aki maga nem tud pénzt félretenni idős korára? Ha ez baloldali cél, akkor viszont fenntarthatóvá kell tenni a nyugdíjrendszert. Vane baloldalibb cél annál, mint hogy annak is jusson rendes egészségügyi ellátás, aki nem tud magánorvost megfizetni? Ha ez baloldali cél, akkor ehhez mérten kell alakítani az egészségügy szerkezetét. Vane baloldalibb cél annál, hogy az iskoláztatott gyerek diplomája abban a családban is érjen valami t és nyújtson lehetőséget az elhelyezkedésre, ahol nincs protekció, és ahol nincs pénzük a gyereket harmincéves koráig eltartani? Ha ez baloldali cél, akkor vállalnunk kell az eszközt is hozzá, a felsőoktatás reformját. Mi ezt tesszük. Persze, ahogy elhang zott, és ahogy én is elismertem már, van, amiben hibáztunk. Talán nem is csak a módszerek, és végképp nem csak a kommunikáció tekintetében, a szövetségesek keresésében is. Többen jöhetnének velünk ezen az úton az érintett szakmákból, ha világosan és épelmé jűen elmagyarázzuk és megbeszéljük, miről van szó. Épelméjű magyarázat kell a reformelitizmus helyett. Épelméjű magyarázat, ami azt mondja, hogy a normális menet helyreállításáról van szó, hogy arról van szó, hogy a szavak azt jelentsék, amit jelenteniük k ell. A nyugdíj a nyugállomány díját, a társadalombiztosítás meg valódi biztosítást. A világot helyrezökkenteni néha csak sok változással lehetséges. Mi ezt vállaljuk, ezt csináljuk tovább. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. Kuncze Gábor frakcióvezető urat illeti a szó, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.
