Országgyűlési napló - 2006. évi téli rendkívüli ülésszak
2006. december 21 (46. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KARSAI PÉTER (MDF):
147 Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársai m! A mai napon összességében egy frakció jelezte napirend előtti hozzászólásának igényét; a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából Karsai Péter frakcióvezetőhelyettes úr kíván szólni: “Boldogabb, normális új esztendőt kívánunk” cí mmel. Frakcióvezetőhelyettes urat illeti a szó. KARSAI PÉTER (MDF) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Önöknek hála, az utóbbi napokban örömmel tapasztaltam, hogy minden látszat ellenére a mai magyar politikai életből (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) nem veszett ki a szolidáris közösségvállalás, a jó cél érdekében való együttműködés iránti igény. Az újságokat olvasva, a híreket hallgatva, úgy tűnik, ma semmi nem áll messzebb a magyar politikától, mint az egymás meghallgatása és az össze fogás iránti hajlandóság, azonban én mégis úgy vélem, együtt van esélyünk egy békésebb, élhetőbb, nyugodtabb Magyarországot megteremteni. Mindezen meggyőződésem azokon a baráti visszajelzéseken, együttműködésről tanúskodó leveleken alapszik, amelyek önöktő l érkeztek az utóbbi napokban. Örömmel tapasztaltam, hogy képviselőtársaim, az Országgyűlés bármelyik frakciójában üljenek is, kivétel nélkül pozitívan viszonyultak a jánoshalmi helytörténeti múzeum megteremtése érdekében kezdeményezett közös akcióhoz, ame lyhez a képviselőinkből álló SzenáTorok Kórus és Gulyás Dénes képviselőtársam jótékonysági koncerttel járult hozzá. Hiszem, hogy a világon egyedülálló, idén tízéves fennállását ünneplő képviselői kórus mintául szolgálhat az egész magyar közélet számára. B ebizonyosodott, a közös cél érdekében a parlamenti patkó különböző szegletében helyet foglaló honatyák és honanyák is készek együttműködni, egy húron pendülni, ahogy ezt a gondolatot Tamási Áron egyik novellájában oly szépen fejezi ki: “muzsikaszóban szép megértés van.” Az emberek számára a magyar közélet szereplőit figyelve ma úgy tűnhet, valóságos politikai állóháború alakult ki az országban, és a szemben álló felek csak egyre mélyebbre ássák szimbolikus háborús árkait. Karácsony áldott ünnepének közeledt ével azonban érdemes elgondolkodnunk azon, hogy meddig folytatható, meddig tartható fenn ez az áldatlan állapot. Több mint kilencven évvel ezelőtti szentestén egy ismeretlen katona tollából született egy sokat mondó levél, amelynek sorai mindannyiunk számá ra megfontolandó üzenettel bírnak. Az ismeretlen katona 1914 karácsonyán többek között e sorokat küldte haza szeretteinek a frontvonalról: “Kell lennie valaminek a karácsony szellemében, mert most nyugodtan közlekedhetünk az árkokban, míg máskor a fejünket véletlen sem szabad kidugni. Az volt a legemlékezetesebb karácsony, amit valaha eltöltöttem vagy eltölteni szeretnék.” Ezen a karácsonyon, 1914 szentestéjén az összes ágyú elhallgatott, ezen az éjen megtörtént a csoda, a szemben álló katonák fegyvereiket letéve, kezet rázva kívántak egymásnak boldog karácsonyt. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, e sorok mindannyiunkat elgondolkodásra kell hogy késztessenek, hiszen a parttalan politikai adokkapok csupán a szemben álló felek közötti árkokat mélyíti továb b, a végeláthatatlan politikai csaták sora nem a felé a Magyarország felé vezet, amely iránt mindannyian vágyakozunk. A mögöttünk álló 2006os évet minden bizonnyal nem a magyar politikatörténet dicső évei között fogja emlegetni az utó kor, ebben az évben a magyar közélet a rendszerváltozás óta eltelt több mint másfél évtized alatt soha nem tapasztalt mélységekig jutott el. Meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyikünk sem erről álmodott a rendszerváltás hajnalán. Az, hogy a 20 07es év békétlenséget, megosztottságot vagy párbeszéden alapuló érdemi munkát, eredményes építkezést hoze Magyarországnak, egyedül azon múlik, képesek vagyunke összefogni. Ahogy a jánoshalmi kezdeményezés megmozgatta minden felkért képviselőtársamat, úg y kellene hazánk érdekében is
