Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PESTI IMRE (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PESTI IMRE (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - IVANICS FERENC (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár:
2919 Köszönöm szépen. Ha megengedi, nagyon rövid leszek, képviselőtársam. Ha a móri és kisbéri kórház megmaradási esélye feleannyi lenne, mint az ön által felsorolt es élytelen kórházaké, akkor nem ülnék itt. Köszönöm szépen. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Pesti Imre képviselő úrnak, Fidesz. DR. PESTI IMRE (Fidesz) : Szerettem volna nem hozzász ólni. (Soltész Miklós: Sírni kellene ezen, nem nevetni. - Keleti György: Kinek mondod, haver?) Szerintem ezt a haver stílust mellőzzük, mert a Magyar Köztársaság parlamentjében ülünk. (Az elnök csenget. - Keleti György: Oda is tegyen megjegyzést, képviselő úr.) Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy elmondjam, amit szeretnék. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Képviselő Urak! Pesti Imre képviselő urat illeti a szó. DR. PESTI IMRE (Fidesz) : Tisztelt Képviselőtársak! Lehet itt felolvasási órát tartani. Szeretném e lmondani, képviselő asszony, hogy két héttel ezelőtt, vagy egy héttel ezelőtt a minisztérium is úgy tartotta, hogy erre a négy fontos fővárosi kórházra, ahol ekkora beruházás történt, és amely nemcsak a fővárost látja el, hanem az agglomerációt, lefedi a k özépmagyarországi régió 90 százalékát, ezekre szükség van. A minisztérium is így gondolta. Valamilyen furcsa lobbi eredményeként máról holnapra ez a négy kórház már nem vált ilyen fontossá, nem tudom, hogy ezt miért felejtették el. Erről beszéltem. Köszön öm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Ivanics Ferenc képviselő urat illeti a szó. IVANICS FERENC (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! A jegyzőkönyv szerint is megdöbbené semnek adok hangot, amikor önök azon nevetnek, amikor valamelyik képviselő egy kiskórházért lobbizik, még ha ezt a parlamentben teszi is, méghozzá kormánypárti képviselő. Az én választókörzetemben is van egy olyan kiskórház, amelyik megfelelő szakmai tevék enységet lát el, és egyelőre az aktív ágyak megszüntetésével fenyegetik. úgy néz ki, hogy egyébként sikerül valamiféle kiutat találni, de ez csak annak köszönhető, hogy más kórházak is belátják ezt a helyzetet. (19.10) A helyzet sokkal rosszabb és sokkal s zomorúbb, mint amit önök próbálnak itt bizonyítgatni. Az, amit az imént Béki képviselő asszony mondott, hogy az embereket nem az érdekli, hogy milyen messzire kell utazni, teljes mértékben tanúbizonyságot tesz arról, hogy fogalmuk sincsen, hogy mit gondoln ak az emberek. Ez a kérdés sokkal kényesebb annál, semmint hogy egy ilyen véleményen nevetgéljünk. Lehet, hogy jó riposzt volt, és el kell ismernem, hogy Keleti képviselőtársamnak jó riposztja volt ez, de nem nevetséges; a helyzet sokkal drámaibb és szomor úbb annál, főleg a vidéken élők számára. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Horváth Ágnes államtitkár asszonyt illeti a szó. DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériu mi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Budapest ügyében - még egyszer, és szerintem lassan már mára utoljára - meghagytuk azt a lehetőséget a Középmagyarországi Regionális Egészségügyi Tanácsnak, Budapestnek, Pest megyének, hogy ők döntsé k el azt, hogy hogyan képzelik Budapest
