Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 30 (26. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP):
905 feltétlenül tudnunk és éreznünk kell, hogy a mindenkori kormánynak szüksége van arra a lehetőségre, hogy ki tudja fizet ni a nyugdíjakat, mindegy, hogy az most, öt év múlva, tíz év múlva következik be, felelősséggel tartozunk az akkor nyugdíjban lévőkért is. Ha pedig a törvényalkotásról beszélünk, akkor nem téveszthetjük szem elől, hogy a nyugdíjrendszernek van egy sajátoss ága, méghozzá az, hogy minden intézkedés, minden változtatás, amelyet megteszünk, annak eredménye csak később, esetleg évek múlva jelentkezik. Viszont nagyon hosszú időre, akár évtizedekre meghatározza több millió ember sorsát. Ezért van hát szükségünk arr a, hogy most minél hamarabb tegyük meg ezeket a lépéseket, a nyugdíjrendszer reformjához nélkülözhetetlen intézkedéseket, amelyek hamarosan a képviselőtársaim elé kerülnek, és részleteiben meg is tárgyalhatjuk azokat, merthogy a nyugdíjrendszer állapota az egyik legfontosabb közügy, mert egyaránt fontos az időseknek, akik most nyugdíjasok és a fiataloknak, akik most aktívak, és mindenkit érint, munkavállalót, munkaadót egyformán. Szerencse, hogy a nyugdíjrendszerünk ma már több pilléren áll, hiszen az 1997es nyugdíjreform óta már nemcsak a kötelező társadalombiztosítás a lehetőség, hanem most már a nyugdíjbiztosítások különböző formái, az egyéni nyugdíjbiztosítás is bekerült a képbe, és hamarosan előfordulhat és elérkezik az az idő, hogy állampolgárok több forrásból is megkaphatják a nyugdíjukat - reméljük, hogy meg is élnek belőle tisztességgel. Ebben a folyamatban látjuk és tudjuk, hogy nagyon fontos és egyre fontosabb az öngondoskodás szempontja. Mindenki számára lényeges az, hogy olyan nyugdíjrendszerünk legyen, amely biztonságot ad, és eleget tesz annak a kívánalomnak, hogy hosszú szolgálati idővel, magasabb befizetéssel magasabb nyugdíjat kapjanak. Ez a biztosítási elv lényege is. (14.10) Mindannyian tudjuk, hogy a nyugdíjrendszerünk a mai állapotában h osszú távon nem tartható fenn, reformokra van szükségünk, és el kell kezdenünk a változtatást. Évek óta állandóan napirenden van, hogy miként lehetne korrigálni a meglévő nyugdíjak színvonalát, illetve miként lehetne korszerűsíteni a nyugdíjba vonulás, a n yugdíjazás rendszerét. Az előbbi problémára megoldást jelenthet az az egy éve meghozott törvény, amelyet már említettem, a nyugdíjkorrekciós program, de az utóbbi probléma megoldására bizony nagyon sok lépésre van még szükségünk. Nem lehet tovább folytatni azt a politikát, hogy a nyugdíjrendszerrel oldjuk meg a foglalkoztatási problémákat. Nem lehet tovább folytatni, hogy a nyugdíjrendszer ma már aránytalannak tűnő előnyöket nyújtson egyes emberek számára, miközben egyre növekszik azoknak a száma, akik nyug díjba vonulnak. Sokszor röppent fel az a hír, hogy tovább emelik a nyugdíjkorhatárokat, amely köztudottan mind a nők, mind a férfiak vonatkozásában most 62 év. Ezzel szemben a valóság a következő, és most néhány számadattal kell hogy untassam önöket: 2005ben a nyugdíjba vonulók 6 százaléka igényelte a nyugdíját a rá irányadó korhatár betöltésekor vagy afölött - 6 százalék! , 82 százalékuk igényelt előrehozott nyugdíjat, 12 százalékuk pedig egyéb szakmai foglalkoztatási kedvezmény alapján ment korábban nyu gdíjba. Tehát összességében a nyugdíjba vonuló emberek 94 százaléka a nyugdíjkorhatár betöltése előtt vonult nyugdíjba, átlagosan, azt mondhatjuk, az 5258. életéve között. Nem a nyugdíjkorhatár emelése tehát a cél, hanem annak elérése, hogy a tényleges ny ugdíjba vonulás időpontja mind jobban megközelítse a már törvényekben meghatározott 62 éves kort. Természetesen a nyugdíjreform intézkedései emellett még további célokat is kitűznek. Például, csak felsorolásszerűen: nem tartható, hogy a korhatár betöltése előtt nyugdíjba vonuló a nyugdíja kézhezvétele mellett változatlan feltételekkel tovább dolgozzon ugyanazon a munkahelyen, sokszor ugyanabban a munkakörben. Ezen változtatni kell, ez így korrekt, így igazságos. És mint minden változtatást, persze ezt is cs ak fokozatosan célszerű bevezetni. Így történik ez a nyugdíj kiszámításának módszerében bevezetni kívánt változtatással is. Ez azt a célt szolgálja, hogy a
