Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 9 (19. szám) - Dr. Pesti Imre (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - “Reformnak álcázott kiszámítható rombolás” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter:
91 közvetlen veszélybe kerül a sürgősségi ellátás, pedig ennek önök éppen a fejlesztését ígérték. Az eredmény: a sürgős műtétek elhalasztódása, növelve a szövődmények - zsírembólia, fertőzés - valószínűségét, valamint gátlódik a modern mun kaigényes technikák elterjedése. Hogy miért történik mindez? Mert a Gyurcsánykormány végig figyelmen kívül hagyta az Orvosi Kamara véleményét, és nem veszi figyelembe az uniós irányelvet sem, amely 2004. május 1je óta kötelez bennünket, amelynek értelméb en az ügyeletben töltött idő munkaidőnek számít. A kormány figyelmen kívül hagyja a Legfelsőbb Bíróság 2006. júniusi döntését is, és ezzel figyelmen kívül hagyja tízmillió magyar állampolgár egészséges élethez való jogát. A miniszterelnök és ön közölték, h ogy nincs pénz az ügyeleti díjak rendezésére. A Zöld könyv iránymutatásai szerint pedig további százmilliárdokat kívánnak behajtani magyar betegeken, miközben az elmúlt esztendőben közel 50 milliárd forinttal kurtították meg a kórházakat. Pedig a pénz megv an. A pénz ott van a felesleges irodabútorokban, luxusautókban, mobiltelefonokban, és abban a mondatban, amit Medgyessy Péter mondott: az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Ön is tudja, hogy a mi orvosaink most nem uniós bért kérnek, hanem követelik annak elismerését, hogy az ügyelet teljes munkaidő, amire egyébként bírósági döntés is kötelez. Tisztelt Miniszter Úr! Vajon hogyan tudják így elkerülni az ügyeleti ellátás összeomlását? Jogkövető magyar állampolgárként kívá njae betartani a Legfelsőbb Bíróság döntését? Kérem, igennel és nemmel válaszoljon! Orvosként miért nem tanúsít empátiát kollégái iránt? És legfőképp: miért nem tanúsít empátiát a magyar betegek iránt? Köszönöm, várom megtisztelő válaszát. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Igen vagy nem! - Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Válaszadásra megadom a szót Molnár Lajos miniszter úrnak. Miniszter urat illeti a szó. DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter : Igen! (Egy taps.) Bővebben: T isztelt Képviselő Úr! Nem tartom szerencsésnek, hogy a képviselő úr e történelmi falakhoz méltatlan stílussal kívánja magára felhívni a figyelmet. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!) Szeretném elmondani, immáron másodszor hangzik el önök felé, hogy no rmális Magyarországhoz normális stílus tartozik. Hogy könnyebben megértse, képviselő úr: első osztályú étteremhez első osztályú vendégek szükségesek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! - Felzúdulás és közbeszólások ellenzéki padsorokban.) Tisztelt Kép viselő Úr! A kormány igen, tudomásul veszi az Európai Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság ügyeleti munkaidővel kapcsolatos döntését. Szeretném azonban a képviselő úr figyelmét felhívni arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletét is megalapozó európai bírósági íté let - az úgynevezett Dellasféle ítélet - nem az ügyeletek bérezéséről szól. Arról szól, képviselőtársam, hogy munkaidőnek kell számítani az ügyeleti időt, és bizonyos rendelkezéseket be kell tartani ahhoz, hogy az orvos kipihenten, munkára mindig legtökél etesebben alkalmas módon, formában végezhesse a gyógyító tevékenységet. Ezt természetesen a kormány respektálja, és jogszabályokban érvényesíti. A kormánynak az ítéletből eredően sincs munkabérkifizetési hátraléka. Hangsúlyozni szeretném még egyszer: egyi k ítélet sem bérről, hanem munkaidőszámításról szól. Tisztelt Képviselő Úr! Nem azért van kevés traumatológus, nem azért van kevés orvos bizonyos területeken, szakterületeken vagy az ország bizonyos részein, mert rossz a munkaidőszabályozás; nem azért, m ert nincs pénz. Ezzel a problémával küzd az Európai Unió minden tagországa. Nem ebből ered, hogy Budapesten tízezer lakosra közel 83 orvos jut, ezzel szemben Észak- vagy KeletMagyarországon csak 22. Ezek átalakítással oldhatóak meg, erről is szól az egész ségügyi
