Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
835 Egyesületével , amel y azt mondja, hogy a kamara magatartása nem helyes, az álláspontja pedig téves, és a verseny bizony jót fog tenni a betegeknek, de nemcsak a betegeknek - mondják ők , hanem adott esetben nem egy gyógyszerésznek is. Felszólalásom második felében szeretnék kitérni azokra a konkrét ellenérvekre, amelyek a patikai piacnyitással kapcsolatban megfogalmazódtak, mert fontos ezeken végigszaladni. Az első ilyen - az én személyes kedvencem - az, hogy meg fogjuk mérgezni magunkat és a gyermekeinket. A patikai kampányb an már odáig ment a kamara, hogy felvázolt egy képet: a hipermarketekben a gyerekek majd leszedik a polcról a nem vényköteles, de mérgező gyógyszereket, és ez mekkora veszélyt jelent. Azt gondolom, hogy ez egész egyszerűen abszurdum. Azt feltételezni, hogy én vagy egy hozzám hasonló fiatal szülő azzal veszélyezteti a gyermekét, hogy nem figyel arra, hogy az mit csinál, vagy azzal veszélyeztetjük a fiatal szülők még fiatalabb gyerekeit, hogy a nem vényköteles babapopsikrémet meg lehet vásárolni a gyógyszertá ron kívül és nem csak a gyógyszertári nyitvatartási időben, nos ez egész egyszerűen abszurdum. Azt feltételezni, hogy az emberek úgy viselkednek, mint egy gondolkodás és felelősségtudat nélküli véglény, az szerintem nem túlságosan korrekt. Az embereknek me gvan a magukhoz való eszük, szeretik a gyermekeiket, vigyáznak rájuk, és természetesen a hipermarketek sem olyan hülyék, hogy a gyógyszereket a harminc centi magasságban lévő legalsó pultokra teszik ki. Ezt azért fejtettem ki egy kicsit részletesebben, mer t ez ábrázolja az ellenérvek természetét is. Én láttam azt, hogy nagyon komoly erőfeszítésre volt szükség a kamara részéről ahhoz, hogy a saját piacvédő pozíciói mellé legalább értelmesnek tűnő érveket találjon; olyanokat egyébként, amelyek demagóg módon r iogatnak, sikerült is, éspedig nem is egyet. A következő a “csak gyógyszerész” kérdés. Itt elfelejtődik az, hogy olyan dolgokról, olyan szerekről beszélünk, amelyekről senki nem állította, hogy teljesen veszélytelenek lennének, de mégiscsak a mindennapi ru tin szintjén használt és szedett gyógyszerek. Egyébként ha képviselőtársaim azok közé a képviselők közé tartoznak, akik még járnak kint az utcán, és személyesen is intéznek családi dolgokat - s gondolom, a legtöbben még léteznek az irodán és a szolgálati a utón kívül , akkor tudniuk kell, ha az ember bemegy tíz magyarországi gyógyszertárba, mondjuk, Aspirint venni, mert fáj a feje, akkor legfeljebb egy esetben találja magát szemben azzal a kérdéssel, hogy ismerie a gyógyszert. Kilenc esetben nem mondanak n eki semmit, hanem odaadják a kezébe, oszt jó napot. (A jegyzői székben Béki Gabriellát Nyakó István váltja fel.) Azt állítani, hogy ezeknél a szereknél most, amelyekről azt szeretnénk, hogy kerüljenek a patikákon kívülre is, valami hihetetlenül alapos és n em tudom, milyen felvilágosítást kapnának az emberek a patikákban, ez egész egyszerűen nem igaz. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így működik. A kistelepülésekre külön szeretnék kitérni, mint Nógrád megyében született és ott felnőtt képviselő. Én egy igazi kistelepülési környezetből jövök. Azt állítani, hogy a kistelepülések gyógyszertári ellátása azért lesz rosszabb, mert - mondjuk - egy forgalmas fővárosi kerületben lehet még egy újabb gyógyszertárat nyitni, megint csak abszurdum. Pláne azzal a rendelkezés sel, amely egy szolidaritási alapot hoz létre a kistelepülési patikáknak - ezek az érvek szerintem nem létező érvek. S ha már esélyegyenlőségről beszéltünk, bizony van sok olyan kistelepülési környezet, ahol ha valakinek személyautója van, akkor egyszerűbb beszerezni nyitvatartási időn kívül egy gyógyszert egy nem túl messze lévő benzinkútról, mint megkeresni a legközelebbi olyan települést, ahol gyógyszertár van, s ott aztán órákig nyomozni, hogy éppen melyik lehet az ügyeletes. Nagyon fontos érv a túlgyóg yszerezés. Én magam nem vagyok nagy híve a gyógyszereknek (Dr. Mikola István: Majd leszel!) , remélem, hogy nem is leszek, mondom a nemzet orvosának, aki máris arra akar rábeszélni, hogy gyógyszerezzem magam, én azonban nagyon hiszek az alternatív gyógymódo kban, és érdeklődöm is azok iránt. Ez mégis egy fontos érv. Nem hallom ugyanakkor,
