Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
804 kérdéseket. Úgy látom, hogy a törvénytervezetben található eszközöket az Európai Unióban szinte teljeskörűen alkalmazzák, mert megteremti ez a törvényjavasl at az uniós gyakorlatnak mindenben megfelelő egyszerűsített és kiszámítható támogatásodaítélés rendszerét, így a gyártók, forgalmazók is reális alapokon alakíthatják üzleti terveiket, és bizony lássuk be, hogy a törvény sok szempontból követi a közelmúltb an elfogadott és hatályba lépett német gyógyszergazdaságossági törvényt. Azt gondolom, hogy nálunk is a gyártók eddig is elismerték és tudomásul vették, hogy a nyereségüket nem növelhetik tovább anélkül, hogy ne vállalnának több részt a közterhekből. Az e lmúlt években kötött, jólrosszul teljesülő megállapodások már mutatták ezt a szándékot. A törvényjavaslat most ezt a folyamatot beemeli a törvény keretei közé, azonban meghagyja változatlanul azt az alternatívát, hogy a gyártók termékeik árának csökkentés ével, önmérséklettel hozzájárulhatnak a közkiadások növekedésének lassításához, illetve ahhoz is, hogy a törvényben előírandó befizetési kötelezettségeiket jelentősen mérsékelhessék. Tisztelt Országgyűlés! Jelentős előrehaladást ígér a javaslat a gyógyásza ti segédeszközök támogatása és forgalmazása terén, itt is lezárva a gyors növekedés és az alulszabályozottság időszakát. Itt is fő cél azonban, hogy a betegek az egészségbiztosítási támogatások révén korszerű gyógyászati segédeszközökhöz jussanak. A törvén yjavaslat a gyógyszertámogatás transzparens rendszerét modellül alkalmazva igyekszik megteremteni a gyógyászati segédeszközök egészségbiztosítási támogatásba történő befogadásának átlátható és kiszámítható követelményrendszerét. Hozzá kell tennem, hogy a s egédeszközök területén nincs egységes európai uniós gyakorlat, azonban meggyőződésem, hogy jó úton járunk, ha követjük a gyógyszertranszparenciával kapcsolatos szabályozási elemeket, és a törvényjavaslatban foglalt megoldások talán más országok érdeklődés ét is felkeltik. Tisztelt Képviselőtársaim! Évente hozzávetőlegesen 70 milliárd forint értékű gyógyszer kerül a szemétbe. Ezt nálunk gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak. A törvényjavaslat ezért is adja fel az ingyenes gyógyszer fogalmát, és azok nál a gyógyszereknél is önrészt igényel a betegektől, amelyek árához egyébként százszázalékos támogatást biztosít. Ez a jelképes nagyságrendű önrész meggyőződésem szerint alkalmas arra, hogy takarékosabban bánjunk a közpénzekből támogatott gyógyszerekkel. A javaslat új követelményeket fogalmaz meg az orvosok számára is, és nem a gyógyítás szabadságának a korlátozásáról van szó, sokkal inkább az egészségbiztosítási források, valamennyiünk adó- és járulékforintja hatékony felhasználása felelősségének a kérdés éről. Amikor egy orvos recepten gyógyszert rendel, egyben dönt arról is, hogy ez mennyibe fog kerülni az egészségbiztosításnak, és mennyit kell fizetnie a betegnek. Ezt a döntési felelősséget erősíti a törvényjavaslat. Az orvosnak is szem előtt kell tartan ia, hogy nem állnak rendelkezésre korlátlan források. Nem károsodik a beteg, ha az egyenértékű, de olcsóbb gyógyszert írja fel. Nem kíván a javaslat egyéni kereteket meghatározni az orvosnak, de a jövőben minden gyógyszert rendelő orvosnak számolnia kell a zzal, hogy gyógyszerrendelési szokásait az egészségbiztosító összeveti más orvosok gyakorlatával, és a kiugró eltéréseket alaposan megvizsgálja. Biztos vagyok abban, hogy az orvosok többsége megérti ezeket a célokat, és együttműködik ezek megvalósításában. Tisztelt Országgyűlés! A gyógyszerekhez való hozzájutás az elmúlt tizenhat évben jelentősen fejlődött. Ma azonban már nem elégséges összevetni a gyógyszerellátás színvonalát a tíztizenhat évvel ezelőttivel. 1994ben született egy jó patikatörvény, de az azóta eltelt időszak ennek a kereteit már feszegeti. A kialakult gyógyszertári hálózatot össze kell vetni a lakosság változó igényeivel, a gyógyszerellátás új, korszerű eszközeinek a követelményeivel. Ebben az összevetésben a kialakult rendszer indokolatla nul merev, és a változó lakossági igényektől elmarad. Sajnálom azt, hogy van olyan érdekképviselet, amely az egyeztetésen kívül - mondjuk ki - az utcán keresi a megoldást, és a gyógyszertártulajdonosok érdekeinek védelme során dráguló gyógyszerekkel és a gyógyszerellátás biztonságának lazulásával riogatja a betegeket. Erősen kétlem ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, hogy az lenne a többségi vélemény, hogy mily remek dolog
