Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 17 (22. szám) - „Új Magyarország fejlesztési terv” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - FIRTL MÁTYÁS (KDNP):
493 Sehol, és most újra ugyanazon célokra különít el igen nagy összegeket. Ki tudja, mire fordítódnak ezek az összegek? A II. nemzeti fejlesztési terv indikátorainak rendszere a terv legpuhább része. Erre már Herényi Károly is utalt; ko molytalan és általános. Szinte alig van olyan indikátor, amely valóban a fejlődési célokat teszi lehetővé vagy számszerűsíthetővé. Így aztán bármely célra szánt forrás szinte tetszőlegesen felhasználhatóvá válik, a teljesítés pusztán formális kötelezettség ével, ám valódi hatás nélkül. A terv alaposabb áttanulmányozása után egyértelművé válik: a kormány egy olyan látszategyeztetésre törekedett, amely igen felületesen vagy egyáltalán nem tartotta be a társadalmi egyeztetés kötelezettségét. Nem történt meg a c ivil partnerek megfelelő szintű bevonása. Kétséges, hogy a rövid idő alatt, mely rendelkezésre áll, az elhangzott vélemények beépítésre kerülnek. Ugyan azzal mindenki egyetért, hogy a 200713 között az EUból érkező fejlesztési források komoly segítséget j elenthetnek a magyar gazdaságnak, de van egy fontos tényező, amiről a kormány mélyen hallgat: valójában nem lehet tudni, végül is mennyi lesz az az összeg, ami ténylegesen rendelkezésre áll. A kormány nagyon határozott számokat közöl, ezek ismertek. De arr ól nem hallottunk eddig, hogy ezeknek a betervezhető fejlesztési forrásoknak, amelyeknek a tényleges, végleges összegét számos esemény szűkítheti - ugyanis az Európai Unió hét évre meghatározza a keretszámait, ugyanakkor minden évben meghatározza az arra a z évre vonatkozó költségvetését is , a 2007. évben is már 400 ezer euróval kevesebb a tervben szereplő összege. Tehát máris egy olyan mértékű lefaragással állunk szemben, amivel számolni kellett volna, illetve számolni kell, ha komolyan vesszük a fejleszt ési tervet. Mindezekkel együtt az Európai Unió meglehetősen komoly segítséget nyújt Magyarország felzárkózásához. Ez a nagyon nagy összeg, amely egy olyan felelősséget feltételez, ami abban a kormányzatot övező bizalmatlansá gi hangulatban, amely a kormány elvesztett szavahihetőségéből alakult ki, cáfolja azt, hogy a kormány valódi párbeszédet kezdeményezett volna, és arra sincs garancia, hogy a II. nemzeti fejlesztési tervben foglaltak megvalósítását komolyan gondoljae. Kere sztény embernek az igent igennek kell mondani, és a nemet nemnek. Ezért az igazság nem teljes kifejtése, megfogalmazása egyértelműen hazugságot jelent. Ezzel a hazugsággal azonban az egész ország és az önök választói is szembesültek már, ezért érthető az a bizalmatlanság, ami az emberekben, így az önök választóiban is megmutatkozik a kormányzati szervek működésével szemben. Ha azon túlnézünk, hogy a mostani kerettervek csak általánosak, hogy további lépéseken fog múlni a siker, akkor is jogos az az aggodalo m, hogy ezekre a további lépésekre az Országgyűlésnek mint a kormányt ellenőrző testületnek nem lesz érdemi ráhatása. Azzal a megoldással, hogy az NFTben foglaltak irányítását egy olyan személyre bízták, aki az Országgyűlésnek nem felelős, akinek egy közj ogilag nehezen értelmezhető megbízatása van, tovább erősítik a gyanút, hogy itt olyan pártérdekű pénzelosztási mechanizmusok fognak működni, amelyek az Uniótól teljesen idegenek, és a nemzetközi problémákat felvető nehéz helyzetbe hozhatják az országot. Az EU a forrásait az egész ország, Magyarország számára juttatja. Tisztességtelen politikai játszma az, hogy az MSZP a nemzeti fejlesztési tervet pártprogramként kínálja, és úgy viselkedik, mintha ő hozná ide ezeket a fejlesztéseket. A támogatások minden pár tpolitikától mentesen érkeznek, és az egész nemzet felemelkedését szolgálják. Ezért ezeket úgy kell felhasználni, hogy semmilyen kétely ne legyen az elköltés célszerűségéről, korrupciómentességéről. Ezért szükséges az Országgyűlés, az ellenzéki képviselők rálátásának a biztosítása is az EUpénzekre. A fejlesztési források régiós felosztásával kapcsolatban kereszténydemokrataként azt kell mondanom, hogy ahol nagyobb a szükség, ott legyen nagyobb a segítség. Ne engedjük ezt az országot jobban szétszakítani. I gen szembetűnő az a hozzáállás, ami az adott pénzek elköltésének lehetőségét úgy kínálja fel, hogy nem garantálja azt, hogy az elosztásban az döntsön, hogy hol milyen minőségű pályázatokkal lehet előállni. Annak garanciája hiányzik a régiós pénzelosztásból ,
