Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 6 (18. szám) - A kormány iránti bizalom kinyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
43 Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak, 20 perces időkeretben. Öné a szó, miniszterelnök úr. (Zaj. - Cs enget.) GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Úr! Mélyen tisztelt Parlament! Hölgyeim és Uraim! Valóban, a miniszterelnöknek legalább két ura és parancsolója van. Jól mondják ellenzéki és nem ellenzéki képviselők is, hogy a kettő közül az egyik a lelkiismerete, a másik egészen biztosan az a parlament, amelynek felelősséggel tartozik. Az elmúlt napok, hetek és hónapok, közte a mai vita - bár nem tagadom, hogy nem kacskaringók nélkül és időnként nem a kellő bátorság hiányáról is tanúskodva, de - arr ól szól, hogy a miniszterelnök folytatja a maga küzdelmét azzal a lelkiismerettel, amely egyik oldalról a természetes, normális emberi erkölcs, másik oldalról pedig a rövid távú politikai érdekek nagy dilemmájában úgy kell hogy megoldást találjon, hogy köz ben az országban pedig teszi a dolgát az ország javára esküje szerint. Egy percig nem kívánom azt állítani, hogy ezt a tusakodást és ezt a vitát kellő időben és jól sikerült megválaszolnom - nem állítom. Nem állítom, hogy nincsen ezzel elszámolnivalóm. Ezt próbáltam megtenni. Sőt, még azt sem, hogy nem kerestem az utat arra, hogy anélkül tudjam megtenni a szükséges változtatásokat, hogy erről ezzel a fajta maró - és be kell önöknek valljam, sem emberileg, sem politikusként egyáltalán nem könnyű - őszinteség gel el kelljen számolni. Nyilván tartani fog ez még. Nem gondolom, hogy ezt egy beszéddel az ember megoldotta. Azért sem, mert mindaz, ami emögött van, az sem egy pillanat műve volt. De azt hiszem, hogy amit a kormánypártok az elmúlt hetekben és hónapokban tettek, az valóban a szembefordulás egy elfogadhatatlan gyakorlattal és erkölccsel. Azt gondolom, hogy ez helyes. Aztán van a miniszterelnöknek még egy parancsolója, az Országgyűlés. Az Országgyűlés, amelynek az a joga és az a kötelessége, hogy bizalmat a djon, vagy ha éppen úgy látja, akkor megvonja ezt a bizalmat. (14.40) Nem többségről vagy kisebbségről beszélek. A köztársasági elnök úr pár hónappal ezelőtt itt, a parlamentben elmondott beszédében - fejből fogok idézni, de azt remélem, tartalmilag pontos lesz - azt mondta, arra figyelmeztet bennünket, hogy az egymástól eltérő, egymással vitatkozó, egymástól elkülönülő pártakaratokból közjogi akarat, ha úgy tetszik, legitim közakarat a parlamentben való döntéshozatallal alakul ki. A pártpolitikából itt les z közpolitika. Ez pedig úgy történik meg, hogy valamennyi képviselő, elszámolva azzal, hogy ő mit gondol a történésekről, egyénileg és egyesével dönt. A képviselők többsége közakaratot formál a törvényhozásban. E tekintetben mindegy, hogy egyébként létezik a politikai megkülönböztetés kormánypárti és nem kormánypárti képviselőkről. Létrejön a többség. A kormánynak pedig az a dolga, hogy ennek a többségnek megfeleljen. A kormányzás innentől kezdve nemcsak jog, hanem kötelesség is. Kötelesek vagyunk azt a man dátumot érvényesíteni és teljesíteni, amit nekünk ez a parlament ad, függetlenül attól, hogy a többség hogyan alakul ki, vane átszavazás vagy nincs; hogy egyöntetűe a többség az úgynevezett kormánypártok soraiban, vagy nem egyöntetű. A többség formálja a közakaratot. Ez az alkotmány rendje. Ez a Magyar Köztársaság demokratikus alappilléreinek egyike. Ennek a közakaratnak fogok megfelelni. Éreztem és érzékeltem, hogy az a közakarat, amely ezt a kormányt hivatalba emelte, ez a közakarat megerősítésre szorul . Megerősítésre, mert soha korábban nem látott kihívásokkal került szembe. Ahogyan a miniszter felajánlja lemondását a kormányfőnek - ez a politikai felelősség megnyilvánulása, hívta fel a figyelmemet az egyik frakcióvezető , ugyanúgy a miniszterelnöknek hasonló politikai felelősségelismerés, hogy a bizalmi szavazás kérésével abba a helyzetbe hozza a parlamentet, hogy úgy dönthessen, hogy ezt a bizalmat megvonja, a kormányzásra való felhatalmazást nem kívánja meghosszabbítani. Ez esetben a miniszterelnök b eadja kormányának
