Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 16 (21. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
340 korábbi közös vállalást vagy ígéretet, hogy igen, olyan állapotot teremtünk Magyarországon, amelyre alapvetően a közpénzügyekben az egyensúlytartás vagy az arra való törekvés a megadott program szerint jellemző. A kormány ezen a héten tárgyalja első olvasatban ezt a költségvetést, holnapután, ezt követően még a parlamentnek történő benyújtás előtt kezdődik az érdekegyeztetésnek, a társadalmi párbeszédnek különböz ő intézményi és intézményen kívüli formája és tartalma. Azt reméljük, hogy mire a költségvetést benyújtja a parlamentnek az Országgyűlés, addigra nagyon sokaknak már ismerni fogjuk a véleményét, és ahol lehet, ott természetesen figyelembe is fogjuk venni. Amire nem lesz hajlandó a kormány, mert nem lehet hajlandó, hogy a rendelkezésre álló kereteken túl tervezze a költségvetést. Ami az egészségügyet illeti, hiszen amikor ez a kormány hivatalba lépett, azt mondta, hogy van jó néhány nagy terület, ahol átfogó átalakítást kíván kezdeményezni, ezek körében azt mondtuk, hogy ilyen a közigazgatás, ilyen az egészségügy, indul a felsőoktatás reformjának, átalakításának második szakasza, és bizony ebben a négyéves ciklusban kell majd a nyugdíjrendszerünk sokfajta kér dését újra feltenni magunknak és arra helyes választ is adni. Hát, feladat mint a tenger, mondhatnám, ezen feladatok közül talán az egyik legvaskosabb, legbonyolultabb az egészségügy átalakítása. Önök jól tudják, hogy bele is tört minden kormány bicskája e bbe a feladatba az előző években, kisebbnagyobb igazításokon túl a rendszer igazi nagy dilemmáit, kérdéseit senki nem merte magának föltenni. Magánemberként azt tudom mondani, hogy bizonyos értelemben nem is csoda, nem csoda, mert olyan mély emberi dilemm ák sokasága kerül asztalra, ha valaki az egészségügyi rendszerhez hozzányúl, hogy nem véletlen, hogy inkább menekülni próbálnak politikusok is, szakértők is sokszor ettől a kérdéstől, és magunk között szólva, amíg a kényszer nem viszi rá az embert, addig h úzódozik mindenki a feladattól. Éppen az egészségügyi reform kapcsán nagyon is világos, hogy talán az sem véletlen, hogy ez a kormány már nem tudta azt mondani, hogy elhalasztom a feladatokat, mert nem egyszerűen csak igazságtalan a rendszer, nem egyszerűe n csak nagyon sok túl rossz kompromisszummal működik, hanem - muszáj kimondanom - a rendszer mai állapotában pénzügyileg sem fenntartható. Elég, ha arra gondolunk, hogy hány és hány kórház vitatkozott mostanában az egészségügyi miniszterrel, hogy bizony az a pénz, ami neki van, az nem elég, hogy hány és hány szakma írt petíciót, levelet vagy éppenséggel tiltakozott más formában ugyancsak az egészségügyi miniszternél, hogy ő több pénzt szeretne. Közben muszáj önöknek megmondanom, hogy - látva a költségvetés jelenlegi állapotát - egészen biztosan a következő évben sem lesz több közforrás az egészségügyre, mint amennyi idén volt, miközben a következő évben ráadásul egy 6 százalék körüli inflációval is szembenézünk. Azaz még ha ugyanannyi lenne is a költségvetés ből biztosítható közforrás az egészségügy számára, még akkor is kevesebbet érne jövőre az a pénz. Nade, hogyha már idén is viták kereszttüzében áll az egészségügy, benne maga a miniszter is, akkor el lehet képzelni, hogy a következő évben változtatás nélkü l hány és hány vita lenne. De az is igaz persze, hogy a mi választóinkat, a magyar polgárok többségét nem ez nyomasztja igazából, mert ők keveset éreznek közvetlenül ebből - hát, ha nincsen pénz, majd valahogyan megoldja a kormány. Azt, hogy ezt valahonnan adóból kell vagy majd hitelből kell finanszírozni, ezt ők közvetlenül nem látják. Ezt a szakértők meg talán a politikustársak látják, de ha nekik meg nincsen közvetlen felelősségük, mondjuk, például az ellenzéknek, akkor ők ezzel - hogy mondjam - nem nagy on foglalkoznak, akkor azt mondja, hogy csak több pénzt kell adni. Csak több pénzzel önmagában sem oldható meg ugyanakkor jó néhány gond és baj. Nagyon büszkék vagyunk arra a szerzett jogunkra, hogy szabad orvosválasztás van. De pontosan tudjuk, hogy az em berek túlnyomó többsége számára ez semmit nem jelent: a faluban egyetlenegy körzeti orvos van, a körzeti orvos általában a szomszédos városkába utalja be az embert, és nincsen
