Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. december 11 (42. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
3204 Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fennhatósága alá, az talán egy jövő héten meghozandó kormányhatározattal fog odakerülni. Ezzel minden, ami élelmiszer, növény- és állategészségügyi kérdés, az mára egy helyen van. Sőt, az a döntés is megszületik, hogy a két kapcsolódó tevékenység: a humá n egészségügy ez irányú tevékenységének koordinálása - döntően az ÁNTSZt értjük ez alatt , vagy a fogyasztóvédelem koordinációja - ez két másik minisztériumhoz tartozik , ez a koordináció is a vidékfejlesztési miniszternél legyen. Azt mondhatnánk, hogy ami intézményesen elvégezhető ebben az ügyben, azt ettől függetlenül tehát a kormány - éppen a korábbiakból kiindulva - megtette, és éppen megteszi, a mostani döntést egyébként a kormánydöntés után az intézményi racionalizáció döntéseinek egyikeként határo ztuk el, hogy meg kell hozni, és most érkezik a döntés fázisába. (13.10) Eddig ez az ügy láthatólag, ami a kormányzati kompetenciába tartozik és alapvető struktúrákat érint, hát mondjuk úgy, hogy rendben levőnek látszik. De van azért még egykét megjegyzés , amit muszáj itt tenni. Az első: természetesen hatalmas a felháborodás, és úgy gondolom, hogy jogosan. Mert itt valakik csúnya, elfogadhatatlan, veszélyes játékot űznek velünk. Nekünk meg ezt nem kell megengedni. Természetesen hallom én is azokat a hangok at, olvasom az újságot, rendőrt kiáltanak nagyon sokan, és bosszankodnak, hogy miért nem vezettek el már legalább egyvalakit. Legalább valakit le kellett volna már eddig csukni - mondják nagyon sokan. Nézzék, nem biztos, hogy népszerű lesz, amit most mondo k. Igen nagy baj, hogyha az igazságszolgáltatás az alapján végzi a tevékenységét, hogy hol politikusok, hol újságírók mit rendelnek meg náluk. Azért, mert akkor egyre inkább vágyuk lesz, hogy megrendeljenek valamit. Miközben a személyes, és hogy mondjam, k ormányfői felháborodásom jelentős, annyira azért nem szabad elszaladni, hogy majd mi itt a patkóban megmondjuk, hogy mi is a helyes nyomozati tevékenység, és ezt akkor is így gondolom, hogy persze az embernek az érzései jelentős indulatokat tartalmaznak il yen ügyekben. A rendőrség létrehozott egy 17 fős önálló nyomozócsoportot ennek a kérdésnek a vizsgálatára, teszi a dolgát. Egy dolgot mindezek előrebocsátása mellett is muszáj mondom. A miniszter úron keresztül és közvetlenül is azt kell kérjük a rendőrség től, azt kell kérjük az igazságszolgáltatástól, hogy segítsen abban az országnak, hogy megvédhessük magunkat, hogy érezze ő is ennek a súlyát. Érezze, hogy ebben a döntések, amelyeket hoz, előremutatóan is irányt adók, hogy figyelmeztete mindenkit, hogy M agyarország nem fogja megtűrni ezt a fajta magatartást. Azért kell, hogy ezt mondjam, mert most, hogy készültem erre a felszólalásra, néztem meg, hogy egyébként hogyan állunk azzal, hogy Magyarországon jogszerűen el lehetne tiltani ügyvezetéstől olyanokat, akikről kiderült, hogy a közösség érdekeit jelentősen veszélyeztető bűncselekményekben vettek részt üzletvezetői tevékenységük részeként. Azaz nem kell nekem azt mondanom, hogy vizsgáljuk ezt meg, kollégák, vizsgáljuk ezt meg, tisztelt törvényhozás, mert erre a felhatalmazás már ma is megvan. De amikor elkezdjük visszafelé lapozni az elmúlt időszak ilyen típusú döntéseit, hát nem találtunk olyan döntést, hogy ezzel a felhatalmazásával bármikor is a bíróság élt volna. Azt mondta volna, hogy: ide figyeljenek , hogy ha maguk arra alapítottak üzleti vállalkozást rosszhiszeműen és tudatosan, hogy bennünket becsapjanak, hogy kihasználjanak, hogy megtévesszenek, hogy kockáztassák a mi egészségünket, akkor tudják, mit? A főbüntetés mellett mellékbüntetésként önök il yen és ilyen hosszú időszakig nem lehetnek üzletvezetők; mert az, amit önök csinálnak, az nem üzlet, hanem az disznóság. Én nem adhatok tanácsokat természetesen bíróságnak sem. Nem is az én dolgom. De muszáj érzékelni, hogy Magyarországon erős a meggyőződé s, hogy vannak viszonylag jó normáink, írott elvárások, és minthogyha azok, akik ezt sértik, azoknak kevésbé kéne tartani ezektől a normáktól, mint nekünk, akiknek a rovására elkövették ezeket a cselekményeket. Ezért azt kérem, hogy osztozzunk már mindnyáj an abban a felelősségben, ami ránk vár. Nekünk, a kormányban ülőknek, a
