Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. december 5 (41. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - PÁL TIBOR (MSZP):
3130 Azt tudjuk a továbbiakban is tenni, hogy ehhez a számítási módhoz tartjuk magunkat. Ugyanakkor valóban az a bizottsági munka, amelyet a vatikáni szerződéssel kapcsol atban kért a kormány, megerősítette azt a fajta szándékunkat, hogy az oktatásfinanszírozás területén arra van szükség, hogy egyértelmű, mindkét oldal számára világos és átlátható szabályokat alkossunk. Merthogy azt gondolom, hogy egyébként ez a fajta pénzü gyi vita, amelyik minden évben kirobban, rosszat tesz. Rosszat tesz az ebben részt vevő feleknek, és ami még ennél is rosszabb, rosszat tesz az egyházi iskoláknak, mert azt a látszatot kelti, mintha az egyházi iskolák fenntartása, az egyházi iskolák működt etése kizárólag pénzügyi kérdés lenne, hiszen mindig csak akkor beszélünk róluk, amikor pénzről van szó; miközben teljesen egyetértek a képviselő asszonnyal abban, hogy ezek az intézmények mind az oktatási, mind pedig a világnézeti semlegesség, a vallássza badság szempontjából betöltött szerepük miatt ennél jóval többet, jóval jobbat és jóval kiszámíthatóbb viszonyokat érdemelnek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalá sra jelentkezett Pál Tibor frakcióvezetőhelyettes úr, az MSZPből. PÁL TIBOR (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az mondom, Ferencváros, akkor nincs olyan ember ma Magyarországon vagy akár a tévénézők között, aki nek elsőként ne a futballcsapat jutna eszébe. Ez így van évtizedek óta, és én magam azt gondolom mint ferencvárosi, hogy ez így is van rendjén. Szeretem a focit, szeretem a Fradit, szeretném, ha ismét a régi fényében pompázhatna, és a szurkolótábort a korr ekt játékkal kivívott szép eredmények érdekelnék. Node a napirend előtti hozzászólásomban nem a fociról akarok beszélni, hanem a Ferencvárosról. A fővárosnak arról a kerületéről, amely az újkor hajnalán Pest éléstára volt közraktáraival, malmaival vagy épp en a nagyvásárcsarnokkal. Fontos számomra Ferencváros önállósága, belső tagoltsága és értékei; az, hogy a belvárosi miliő ugyanúgy megtalálható itt, mint a külvárosi rész a külvárosi értékekkel, József Attila verseivel. Mégis úgy látom, hogy az a folyamat, ami a Ferencvárosban kialakult az elmúlt években, az a tömbrehabilitáció, az a fejlődés, amire büszkék voltunk, egy kicsit mintha megbicsaklani, egy kicsit torzulni látszana. Az elmúlt időszakban, a választási kampány idején volt olyan képviselőjelölt, ak i részt vett azokon a rendezvényeken, amelyek elég nagy felháborodást okoztak; képviselőjelöltként ott volt a Nyugati pályaudvarnál, igen erős hangon - azt is mondhatom, hogy eltorzult hangon - uszított a rendőrökkel szemben. Ma ez az illető a ferencvárosi önkormányzatban önkormányzati képviselő. Azt gondolom, hogy elég nagy probléma, ha egy ilyen régi városrészben, mint a Ferencváros - ahol szép eredményeket értünk el , olyan képviselők vannak, akik korábban olyan rendezvényeken vettek részt, ahol a rendő rséggel szemben uszító magatartást tanúsítottak. Azt gondolom, végig kell gondolnunk, hogy helyese az, amikor azt látjuk, hogy egyes politikusok a minthabeszédükkel, a kettős beszédükkel támogatják is ezt a magatartást, támogatják ezt a hozzáállást. Én ma gam úgy látom, hogy a Labdarúgó Szövetség ugyan másodosztályba sorolta a Ferencvárost, mert nem tudta teljesíteni az első osztályba tartozás követelményeit; bizonyára sok választópolgárunk örömmel venné, ha a politikában is lehetne ilyen visszaminősítést h ozni, aki uszító magatartásra hívja fel magára a figyelmet, annak a másodosztályban a helye. Ez persze politikai kultúra kérdése. Én szeretem a Ferencvárost, és fáj, hogy a Fidesz politikája itt is megosztotta az embereket, a Ferencvárosban. Fáj és sajnálo m, hogy a békés többségnek a Ferencvárosban is félnie kell, hiszen ennek a magatartásnak volt szinte egyenes következménye, hogy több irodát, pártirodát felgyújtottak,
