Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. december 5 (41. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
3128 DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tavaly és tavalyelőtt ilyenkor az egyházi iskolák nagy országos tüntetéseket szerveztek az őket hátrányosan érintő költségvetési megszorítások miatt. Ebben az évben a közoktatás egészét ért e arculcsapásként a több mint 11 milliárdos forráskivonás, és talán csak a hidegnek tudható be, hogy miért nem vonulnak utcára idén karöltve az önkormányzati, az egyházi és a magániskolák. Ám a történelmi egyházak intézményeit ismét a többinél is hátrányos abb helyzetbe hozta a 2007. évi költségvetés és a 2005ös zárszámadás. Miután az egyházi iskolák igazságtalan, negatív megkülönböztetése immár tendenciaszerű, joggal feltételezzük, hogy ennek oka van, s az okok között bizonyára ott szerepel az is, hogy a k ormányzati döntéshozók nem ismerik pontosan, tehát rosszul ismerik az ott folyó munka értékét. Azért kértem ma szót, hogy a tisztánlátás érdekében szembesítsem kormánypárti képviselőtársaimat és a parlamenti közvetítést követő embereket néhány alapvető jel lemzővel. A magyar iskola története elválaszthatatlan az egyházakétól. A Szent Márton hegyén 996ban alapított elsőt követően évszázadokon keresztül európai színvonalat teremtettek és adták tovább a tudást a történelem szörnyű viharai közepette. Az 1948as államosításig az intézményrendszer több mint 60 százalékát gondozták, ezt az adatot elég kevesen ismerik. A diktatúra mindössze tíz egyházi középiskola működését engedélyezte négy évtizeden keresztül, és akkor a falak közé a műveltség mellé beköltözött a félelem és a szegénység is. A rendszerváltoztatáskor visszaállt az egyházak iskolafenntartási joga, ami egy demokratikus társadalomban magától értetődik. Ám miközben az egyházak visszakapták intézményeiket, nem kapták vissza forrástermelő tulajdonaikat. En nek elismeréseként vállalta az állam, hogy a közfeladatokat ellátó egyházi intézményeket ugyanolyan mértékben finanszírozza, mint az államiakat. A történelmi egyházak ma a közoktatás 7 százalékát képviselik, iskoláikat mindig, így most is a jó nevelés, a h it, az erkölcs, a magas színvonal és a korszerűség jellemzi. A számszerű gyarapodás szü kségszerűen lelassult, ha nem is állt meg. Minőségi fejlődésüket jól mutatja a következő néhány nyilvános adat: az idejáró gyermekek száma ti zennégy év alatt megnégyszereződött; évről évre nő a jelentkezők száma, és ma már nem tudnak mindenkit felvenni; a növekvő társadalmi igény mögött nemcsak a jó iskola iránti jogos szülői remények húzódnak meg motívumként, hanem ezen intézmények nyilvánossá gra hozott kiváló eredményei is; az egyházi iskolák arányszámukat meghaladó mértékben élenjárnak a felvételi mutatók és ami még fontosabb, az úgynevezett pedagógiai hozzáadott érték tekintetében; növekvő tanulólétszám és apadó finanszírozás mellett jóval m agasabb százalékban foglalkoznak a gyerekekkel szakkörökben, tehetséggondozásban, énekkarokban, kirándulásokon, mint az állami iskolák. Az adatokat kutatási eredményekből vettem. Az egyházi intézményekben dolgozó pedagógusokat összeköti a közös hit, a vall ásos értékrend egyöntetű vállalása és képviselete. Ez óriási előny, hiszen erre építve nevelési eljárásaik erőlködés nélkül, úgyszólván automatikusan összehangolódnak. A napokban készült el a vatikáni megállapodás eredményeit és hatásait elemző bizottság j elentése. Ebben a tudós testület sok fontos megállapítást tett, amelyek közül mindössze néhányat idézek. Az egyházak oktatási szerepvállalása az oktatásügy demokratizálásának egyik fontos mozzanatát jelenti, idézem: “Az egyházakkal kötött megállapodások pe dig a közmegegyezés és a társadalmi béke fontos alkotórészeivé váltak, és az abban foglaltak fontos történelmi jóvátételt jelentenek.” Ugyanez a bizottság korrekt módon feltárja azt is, hogy zavaros a finanszírozás, és ajánlásaiban egyértelműen javasolja a problémák megoldását. Tisztelt Országgyűlés! Rövid expozémban, remélem, sikerült az igazság felderítéséhez közelebb hozni és felmutatni, hogy az egyházi iskolák a magyar közoktatási rendszer szerves részei, fennmaradásunk, tehát mindannyiunk közös érdeke. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt arra szólítja fel a kormányzó erőket, hogy tartsák be az egyezményeket, és korrigálják az egyházi oktatást sújtó hátrányos megkülönböztetéseket a költségvetési törvényekben.
