Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. december 4 (40. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz,
3117 ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak. DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz , BácsKiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Folytatnám a 40. ajánlási ponttal. A törvény eredeti javaslata az, hogy az intézményfenntartók, amennyiben úgy látják, az aktív ellátásra szánt kapacitásaik 1 0 százalékát átcsoportosíthatják krónikus vagy egynapos sebészetre, tehát ha tetszik nekik, leépíthetik magukat 10 százalékkal, természetesen a megfelelő szakmai szabályok betartásával. Mi arra teszünk javaslatot a módosító javaslatunkban, hogy ez ne felté tlenül leépítés legyen. Lehet az is, de bízzuk az intézményekre. Még egyszer mondom: már a lefejezett szint alatt vagyunk, tehát ez arra a kapacitásnagyságra vonatkozik, ami már kialakult. Mi azt mondjuk, hogy az intézmény fenntartói, az intézmények az ado tt szakmacsoportokon belül is csoportosíthassanak át, függően attól, hogy az adott területen élőknek hogyan változnak meg a morbiditási adatai, hogyan változik meg az a betegségcsoport, ahogyan esetleg megváltozik az életkori összetétel, megváltozik a társ adalmi összetétel. Megfontolásra javasoljuk. Szerintem egy sokkal rugalmasabb, alkalmazkodóbb egészségügyi rendszer jöhet vele létre. A 54. pontról szeretnék beszélni. Ez a pont azzal foglalkozik, hogy ha valaki egy adott telephelyet vagy egy egészségügyi intézményt megszüntet vagy fölszabadít, és egy ingatlant el tud adni, akkor az ingatlan értékének az 50 százalékát kell az egészségügyi ellátórendszerre fordítani. Túl azon, hogy egyébként ez fölvet alkotmányossági aggályokat, mi azt gondoljuk, hogyha megá llja a helyét az Alkotmánybíróság előtt, abban az esetben ne álljunk meg az 50 százaléknál, hanem akkor teljes egészében fordítsa arra. Úgy is mondhatnánk, hogy ha egyszer egy egészségügyi célvagyon körében lévő vagyontárgyat értékesítenek, megürítenek, ak kor ennek az értéke kerüljön az egészségügyi ellátórendszerbe teljes egészében vissza. Egy utolsó részét - ami a kiskapu egyébként ebben a törvényben , hogy önök azt mondják, hogy kivéve az egészségügyi szolgáltató jogutód nélküli megszűnésének esetét, na , ezt vegyük ki belőle, mert ez egy kiskaput jelent, ahol ha megszűnik jogutód nélkül, akkor az ingatlan értéke teljes egészében az egészségügyből kikerül. A 62. módosító javaslat. Ez már - nem is soroltam föl mindegyiket, csak egyet említettem - a törvény hatályba léptetéséről szól. Mi azt javasoljuk konzekvensen, hogy egy egész esztendővel halasszuk el a törvény hatálybalépését, ami azt jelenti, hogy elfogadjuk a törvényt, mindenki számára ismert a hatályos joganyag, tudja azt, hogy mi vár rá, lefolytatjá k a tárgyalásokat úgy, ahogy ezt a miniszter úr és a kormány javasolja, de maga a hatályba léptetés egy évvel eltolódik, vagyis mindenkinek van ideje felkészülni. Mind az emberek, mind pedig az átalakítások tekintetében megfontolandónak tartom ezt a javasl atot is. Elnézést kérek képviselőtársaimtól, mert rosszul mondtam, nemcsak a 67., hanem a 66. javaslathoz is hozzá szeretnék szólni. Elérkeztünk a melléklethez. Itt az ülésteremben már szó volt Sopronról, Karcagról, Siófokról. Én szeretném megemlíteni önök nek Baját. BácsKiskun megyében a két súlyponti kórház kijelölése nem feltétlenül a domborzati és terepviszonyoknak, nem feltétlenül az úthálózatnak, nem feltétlenül a lakosságszámnak és végképp nem a tényleges kilométereknek, tényleges távolságoknak megfe lelően történt. Ott egy egészen már rendezőelv érvényesült, miniszter úr, meggyőződésem, mert normális körülmények között két olyan intézmény van, amely valóban súlyponti, kiemelt kórházként szóba jöhet. Az egyiken nincs is vita, a BácsKiskun Megyei Kórhá z a maga méretével, nagyságával egyáltalán nem is lehetett kérdés; a másik kórház pedig a Bajai Kórház. Ha valamit egyáltalán érdemes oda fejleszteni és súlyponti kórházzá tenni, akkor az Baja, és nem Kiskunhalas. Egyformán szeretem mindkét települést, ebb en a megyében nőttem föl, itt éltem le az életemet, van némi fogalmam arról, hogy melyik intézmény mekkora területet tud lefedni. Miniszter úr, ezt gondolják újra, nagyon kérem. Remek, nagyon jó területi kórház lesz Kiskunhalasból. Semmi gondot nem jelent, ha Baját fejlesztjük. A korábbi egészségfejlesztéspolitika, minden erről szólt egyébként, ebbe az irányba mentünk. Én nem is merek
