Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. december 4 (40. szám) - A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
3081 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége a törvényjava slatot egy szükséges, kényszerű megoldásnak tartja, a javaslattal egyetért, és azt támogatni fogja, valószínűleg módosító javaslat nem fogunk hozzá benyújtani. A javaslattal kapcsolatban néhány dolgot én is fontosnak tartok elmondani. Talán, ha szabad azza l a szubjektív megközelítéssel kezdeném, hogy én amióta a jogászi pályán vagyok, a jelenleg hatályban lévő és jövő január 1jével majd megváltozó szabályokat mindig is rendkívül aggályosnak és alkotmányosan problematikusnak tartottam. Nagyon örültem annak hosszú évek sikertelen kísérletei után, hogy 2005ben a kormányzat is, utána pedig a törvénymódosítás révén a Magyar Országgyűlés arra az álláspontra jutott, hogy a hatályos büntetőeljárási törvénybe, a szakértő kizárására vonatkozó 103. § (1) bekezdésének b) pontjába ez a második fordulat, ez a második mondatrész bekerü lt, nem minthogyha bármilyen tekintetben bármelyikünknek is oka lenne megkérdőjelezni azt, hogy az a több mint száz, ha jól számoltam, 84 klasszikusan kriminalisz tikai szakértő és ötvenegynéhány orvos szakértő ne végezné abszolút tisztességesen, nagyon magas színvonalon a nagyon fontos, nélkülözhetetlen munkáját. Hogy ez a törvényjavaslat most itt előttünk van, jelentős részben azért is van, mert az ő munkájuk nél külözhetetlen, és nagyon komoly problémát jelentene, ha a büntetőeljárás során most hirtelen ők nem végezhetnének tevékenységet. Az azonban már akkor is egyértelmű volt, amikor ez a törvénymódosítás 2005ben megszületett a büntetőeljárási törvényhez, hogy szükséges, mert akár például a büntetőeljárásban az okiratok védelemhez való eljuttatásáról vagy védelem általi hozzáférésének a szabályairól korábban azt mondtuk, hogy így rendben van, illetve azt mondták sokan, hogy ez így rendben van, mégis egyértelműen kiderült, hogy aggályos, a fegyveregyenlőség elvét súlyosan sérti, hogy nem kaphatnak. És lám, most már a szabályozás egészen mást jelent, eszünkbe se jutna visszaállítani az előző szabályozást, mert úgy gondoljuk - azt hiszem, mindannyian , hogy nagyon komoly problémákat jelentene. Az igazságügyi tárca kényszerhelyzetben volt, amikor ezt a törvényjavaslatot be kellett hogy nyújtsa az Országgyűléshez, mert sajnos az elmúlt hónapokban az derült ki - ez a levélben, amelyet miniszter úr eljuttatott a honvéde lmi bizottsághoz, szintén olvasható , hogy bár a büntetőeljárási törvény erre vonatkozó hatályba léptető rendelkezése 2007. január 1jéig egy terjedelmes időintervallumot ad arra, hogy ezeket a szükséges szervezeti változtatásokat végrehajtsák, ez valamil yen oknál fogva nem történt meg. Ez egy hiba, amely viszont nem róható fel az igazságügyi tárcának, mert ezt a helyzetet kényszerhelyzetként megkapta, és azt kell mondjam, hogy tiszteletem azért az erőfeszítésért, hogy egy megfelelő kompromisszumos megoldá ssal szeretné ezt a helyzetet úgy kezelni, hogy jövő év májusáig ez a javaslat megpróbálja azt az intézményi szervezeti átalakítást a jogszabály szintjén lehetővé tenni, biztosítani, amelyről államtitkár úr az expozéjában már beszélt. Én azt hiszem, hogy h a majd a jövő év májusáig terjedő időszak során a tárca fölméri, hogy ezeknek a szervezetiintézményi változásoknak milyen strukturális megoldásai vannak, és milyen feladatok várnak még ránk, elképzelhető, hogy szükség lesz törvénymódosításra - minden tová bbi nélkül el tudom képzelni , de az nagyon fontos, hogy a szakértői tevékenység zökkenőmentesen folyhasson azzal a bizonyos berendeléssel, amely egy nem túl elegáns és csak egy időszakra szóló megoldás lehet, talán átmenetileg megoldást nyújt a törvényja vaslat. Szükségesnek tartjuk, és az a véleményünk, hogy további változások természetesen elképzelhetőek, de csak abba az irányba, amely irányt a büntetőeljárási törvény módosítása 2005ben kapott. Tehát ebből semmiképpen nem tudunk elképzelni visszalépést. Az igazságügyi szakértői hálózatba, intézményrendszerbe való integrálását ennek a szakértői grémiumnak minden további nélkül el tudjuk képzelni, jó lenne, ha nagyobb számban állnának rendelkezésre ilyen szakértők, és ha az igazságügyi szervezetrendszerben fogják később a tevékenységüket végezni, akkor minden bizonnyal nyugodtak lehetünk afelől, hogy alkotmányossági aggályok, elvi aggályok sem fogalmazhatók meg. Ezt a célt szolgálja a büntetőeljárási törvény módosítása is.
