Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. december 4 (40. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
2994 Augusztus 20án a kormány nemcsak magára hagyta a polgárokat, hanem az állam nevében eljárva nem védte meg őket, a rá bízott gyermekeket, időseket és felnőtteket nem mentette a tragédiát ól, nem védelmezte az életüket, nem mentette meg őket a sérüléstől és a haláltól. Nem volt gazdája az országnak azon az estén, és nem volt felelős vezetése sem. A jelentés az alkotmány, számos törvény megsértése mellett külön elmarasztalta - váratlanul egy ébként - a rendőrséget, amely nem értesítette a szervező Miniszterelnöki Hivatalt. Elmarasztalta a rendőrséget azért is, mert közveszély okozása miatt azonnal le kellett volna állítania az ünnepséget és a tűzijátékot. Elmarasztalta a katasztrófavédelmet fe lügyelő minisztert is, aki négy éve nem hozza meg azokat a végrehajtási rendeleteket, amelyek alkalmasak lennének az ilyen tragédiák elkerülésére. Nem marasztalta el viszont az Országos Meteorológiai Szolgálatot és a mentőszolgálatot. Megjegyzem, hogy az i dőjósok már aznap, vasárnap délelőtt 9 óra 45 perckor az aznapi estét illetően 90es erősségű szelet jósoltak. A legfontosabb felelősnek a jelentés a kormányzatot nevezte meg. Egy tömegrendezvény szervezőjétől ugyanis elvárható, hogy saját maga folyamatosa n kérje, kísérje figyelemmel az aznapi rendezvény eseményeit, kérjen folyamatos jelentést az időjárásjósoktól, a Meteorológiai Szolgálattól, pontosítsa azt. Megállapította a jelentés, hogy az ünnepség szervezése, előkészítése, a Miniszterelnöki Hivatalban történő szerződéskötés kapcsán súlyosan megsérült az az alkotmányos alapjog, amely az élet védelmét jelenti, amikor az államnak védenie kell minden magyar állampolgár életét. Leírja a jelentés azt is, és megállapítja, ha 20 óra 46 után értesítették volna a z embereket, a tragédia már ugyan nem lett volna elkerülhető, de megkezdhették volna a mentést, és csökkenthették volna azokat a hihetetlen károkat és szenvedéseket, amelyek a tragédia után bekövetkeztek. Ezek után megdöbbentő, hogy az egész eseménynek a k ormányzat mint szervező, mint rendező, öt ember halála után, ötszáz ember sérülése után két felelőst talált, egy tűzoltót és egy időjóst. Saját köreiből a kormány nem találta meg azt az embert, aki felelősséget viselt volna, és elmarasztalható lett volna. Azt gondolom, egy fejlett, józan demokráciában elvárható, hogy valaki fontosnak tartja, ha más nem, a lelkiismeret, nem a politikai hovatartozás, a tiszta lelkiismeret okán is, hogy öt ember haláláért és ötszáz ember megsebesüléséért felelősséget vállal. I gen tisztelt Képviselőtársaim! Egy személyes megjegyzéssel szeretném befejezni. Az elmúlt hetekben és hónapokban megismerhettem Szilvásy György miniszter urat, aki egy komoly ember benyomását keltette, és meggyőződésem, hogy lelkileg őt megviselte, ami azo n az éjszakán történt. Nem értem, hogy miniszterelnök úr miért nem fogadta el, hogy ő ettől a tisztségtől akár szabadulni akar, vagy vállalni akarja ezt a felelősséget, miért nem engedte, hogy a minisztere vállalja a felelősséget, miért nem kérte ezt akár tőle, mi az az üzleti vagy személyes érdek, ami ennyire összehozza önöket. És végül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. - Dr. Magda Sándor: Üljél le!) , de nem utolsósorban Illyés Gyula szavait juttatják eszembe: önök néha olyanok, m int amilyennek látszanak. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezetőhelyettes úr, köszönjük szépen. A kormány részéről megadom a szót Gál J. Zoltán államtitkár úrnak, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárának. GÁL J. ZOLTÁN , a M iniszterelnöki Hivatal államtitkára : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Jól látja, mindenkit, minden jó érzésű embert, a kormány tagjait is megviselte az, hogy augusztus 20án egy nem várt, Budapesten és Magyarországon korábban nem tapa sztalt természeti katasztrófának ilyen következményei vannak. A károkat helyre lehet állítani, Budapestet rendbe lehetett hozni, emberéleteket visszaadni nem lehet, és az ezzel való szembesülés azoknak sem ad felmentést, akik immár három hónapja azon próbá lkoznak, abban sántikálnak, hogyan lehet ebből az ügyből politikát csinálni.
